Bűnöm, hogy fölhasználom a koldust is nézegetésre, csodálkozásra. Minden
szemlélet, minden bámulás, minden gondolkozás: szórakozás, én hát
szórakozást orzok olyanoktól, akiket én viszont nem szórakoztatok. Úgy
megnézem mint a piktor vagy mint a szobrász az öreg, gyönge vak
koldusnak a vízszint tartott kezefejét, amelyet a másik kezével
alátámaszt, hogy sokáig bírja tartani maga előtt. Nézem ezt, mintha
anyag volna nekem is az ember, nem pedig legközelebbi rokonom, apám,
gyermekem, ikertestvérem. Mind a két keze tenyérrel fölfelé van annak az
elhasznált vak koldusnak, akit sokszor látok így, amint a baltenyerével
emeli a levegőbe a jobbtenyerét. Csak akkor kellene neki kitartani a
tenyerét, mikor az alamizsna jön, úgyebár? De ő, mikor senki se megy
arra, akkor is úgy tartja a tenyerét. Ő úgy tesz, mintha az égből valami
értékes eső szemelne, melyből egy szemet se szabad elszalasztania. Azon
gondolkoztam egyszer, hogy hát azt a baltenyerét, amelyikkel a
jobbtenyerét alátámasztja, hát azt mi támasztja alá, hogy az a levegőben
fenn tudja magát tartani? Hiszen egy harmadik kezének is kéne lenni,
amelyikkel a balkezét alátámasztja. Vagy az a felsőkéz, az is támasztja
az alsót, úgy, mint az alsó a felsőt? Talán ez a két kéz szereti
egymást, mert sajnálja egymást és ez a szeretet mint egy föl nem
fedezett fizikai törvény tartja szilárdan együtt a két kezet, hogy az az
alsókéz nem zuhan alá a gyöngeségtől. Ilyeneket gondolni, tudom butaság,
úgyhogy azok, akik nem ismernek, okosnak is gondolhatnak. Én pedig a
buta merengéssel éppen úgy agyonütöm az időt, mintha csupa
szellemességet gondolnék ki. Azon is megakadtam már, hogy a koldus a
kezét a tenyerével fölfelé tartja, természetellenesen, igen, sokkal
könnyebb azoknak, akik tenyerükkel lefelé nyujtják így élő kezüket,
kézcsókra. Szóval mulatok és ezt annak a korhadt vak koldusnak a
rovására teszem. Azt is elnézegetem, hogy a koldusasszonyok és a
koldusemberek 90 fokos szögben tartják előre könyökből az alsó karjukat
és hasonlítottam a koldusokat azokhoz a betegekhez, akiknek a központi
idegrendszerükben van bajuk és attól a karjuk magától húzódik
derékszögbe s úgy marad. Én ezeket a betegeket, a koldusokat, egy papír
kétkoronással akarom meggyógyítani? Hisz ezt a betegséget szanatóriumban
kell gyógyítani injekciókkal és diétával és svédtornával. Én kuruzsló
vagyok és csaló vagyok. Bűn pénzt adnom a koldusnak.