Szeretnék jó lenni, mert érzem, hogy a jóságtól jobban vagyok, úgy mint
a mellbeteg a fenyőinhalációtól. Jó akarnék lenni. De hát lehet jónak
lenni? Mennyire lehet jónak lenni? Úgy nézem, hogy a jóság után szaladok
és itt-ott az árnyékába hághatok csak, egy pillanatra. Úgy képzelem,
hogy a jóság magasság és mikor jó szeretnék lenni, akkor lábujjhegyre
állok és a felnyujtott kezemmel az eget akarom megfogni. Úgy is
képzelem, hogy a tengerbe dugom a karomat és markolászok a vízben a
jóság után, pedig a jóság a tenger feneke alatt van elásva.
Igen, egyszer, mikor az alkonyat orgonajátéka megnyílt és fölemeltem a
homlokom az alkonyatot hallgatni, meghallottam onnan felülről azt a
Régale hangot, az ember hangját. Én a szívem sötét mélységéből hallottam
ébredni azt a gyönyörű emberhangzatot, de tudtam, hogy az alkonyat
skálájában hangzik odafent. És én ezt a visszhangot átölelve
fölemelkedtem, mintha álom vitt volna fel és aztán befogott szemmel,
szédülve, hűvös arccal szállottam a világ felett, úgy mint a repülő, de
nem mint aki robogó repülőgépen ül, hanem úgy, mint aki saját
veleszületett szárnyakon repül, amelyek mozgathatók és zajtalanok, csak
meleg sóhajtozást adnak, mint a lassú toll-legyezők. Emlékszem, hogy
szórakozott repültömben mosolyogtam attól a kéjtől, amelyet csontjaimban
és mellkasomban a vízszintes repülés gerjesztett. Láttam az egész
született világot, minden fát, minden virágfejet, minden kéményt, minden
állatot és minden embert megláttam lent a földön. Láttam a szabad
vizeket és a halakat is megláttam mind cikk-cakkal utazni a vizek
belében.
Az emberek észrevették, hogy egy meztelen test repül a levegőben oly
magasan, mint a gólya s mind fölfelé néztek és akkor sötét lett az ég.
Kinyitottam a szemem és láttam, hogy nem látok semmit. És akkor levettem
ajkamról a csókot és széjjeldörzsöltem a két tenyerem közt és millió
csókot szórtam magam körül, mint egy parázsból ahogy millió szikrát
törnek. Igy aztán láttam újra, különben le kellett volna zuhannom. Ott
vannak még azok a csillagok az égen, minden este, látom, fenn vannak a
földön alvók fekete álmai felett.