Nem szabad a halál szavát a számra venni. De régen tudom; de régen
megígértem, hogy elfelejtem ezt a szót, hogy nem árulom el, hogy
hallottam volna valaha, igen, ez a szó nem az enyém, nem tartozik rám,
nem szabad felelőtlenül közvetítenem. Nem fogom leírni se hanggal, se
tintával. Nem beszélek senki élő ember előtt halottról, halálról, nem
küldök soha p.-c.-t, nem rebegek az örökös előtt részvétet, nem juttatom
eszébe soha az életnek a halált. Nem megyek temetésre. Nem veszek föl
fekete kesztyűt és a karomra nem húzok gyászszalagot. Igen. És folyton
és megint és újra kimondtam ezt a szót, amely h-val kezdődik és
lehetetlenséggel végződik és leírtam és mindig és mindig elhanyagoltam
hitemet és kötelességemet. Szórakozott vagyok, könnyelmű. Ahány fekete
pontot ejtettem az élet fehér selymére, az már mind ott marad. Az én
ittlétem már meg van hamisítva, már az én létezésem itt nem érvényes.
Feketére mázoltam az ajkam.