Érzékiség volt az, egoizmus, micsoda? Sokszor a fiúkorban, emlékszem, az
ágyban meg mosdóm előtt állva vagy fürdőben ülve rohamát fogadtam egy
hivatlan gyöngédségnek és megcsókoltam és csókolgattam a saját jó meleg
fehér vállamat és felső karomat. Lehet, hogy a tilos csókot tanultam
akkor? De későbbi időben, mikor eleget már élvezhettem a csókot a nőn,
akkor is ragasztottam így a saját bőrömre csókot, igen, még a kezemet is
megcsókoltam sokszor az asztalnál ülve, olvasás, unalom és képzelődés
közben. Ilyenkor mindig egyedül voltam. Más szeme láttára eszembe nem
jutott volna ilyent csinálni. Ha őszintén gondolok vissza magamnak adott
csókjaimra, akkor megtalálom ezek fölött a csókok fölött azt az érzést,
ami akkor kitört ajkamon: de szeretem magamat. Nőnek és édes kis
gyermeknek a karját, vállát meg szoktam csókolni, szeretett barátnak is
csókoltam az arcát, még kezét is a szeretet lobos hangulataiban, de a
meztelen karját vagy a vállát eszem ágában nem volt megcsókolni. Nem
tudom, hogy vegyem magamnak ajándékozott csókjaimat, haragudjam-e
magamra, nem tudom.