A nyájas olvasó, ki követni akar utam azon részén, mely személyes
kalandokat illetőleg legtöbb érdekességet nyujt, legyen oly szives és
vegye magának azon fáradságot, hogy „közép-ázsiai utazásom“ második
fejezetét átolvassa. Ott igen röviden, tömör szavakban irtam le éjszaki
Persián át tett lovaglásomat. E most nevezett könyv, csupán
Közép-Ázsiáról szól. Persiáról, mint a melyet már oly sok remek toll
ismertetett, nekem a lehető legkevesebbet kell vala mondanom, s innen
van, hogy incognitom ezen első napjai, s azon benyomás, melyet rám
környezetem és ama sajátságos életmód mindjárt eleinte gyakoroltak:
mindez elhallgattatott. Egyébiránt a szófukarság soha sem hiba, s ha az
volna is, igen könnyen jóvá tehető.
Most épen ehez akarunk fogni, és beleszőni éjszaki Iran leirásába ama
jeleneteket, hogy kitölthessük azon szembeszökő hiányt, mely első
útleirásomban észrevehető. Azon küzdelemről, melyet kalandos
elhatározásom után az első napokban önmagammal vívtam, csak igen keveset
szándékozom mondani. Bárha további segélyezés dolgában, a mint Budenz
József barátom leveleiből megértém, sem a magyar akademiától nem igen
sokat remélhettem is: mindazáltal az 1863-ik márcz. 20-ról szóló
levelemben, szilárd elhatározottságom melletti állhatatos megmaradásomat
jelentém az akademiának. A levél már be volt pecsételve, a postára
adásra készen, midőn a tatárzarándokokkal ismerkedtem meg ugyanazon
napon, s igy alig néhány órával elutazásom előtt még egyszer feltörtem
levelemet, s azon pótlékot csatoltam hozzá, melyről az akademia ekkori
titkára, a megboldogult Szalay László, mint az akademia 1863-diki
jegyzőkönyve I. köt. 1 füzetének 97-ik lapján olvasható, ezen szavakban
tett jelentést: „E levél mellé továbbá egy kis szelet papir van
mellékelve, melyen irónnal a következő sorok vannak irva: „Még egyszer
feltöröm a levelet. Egy kasgari khinai müszülmán társaság, mely Mekkaból
Khiván és Bokharán át messze hazájának tart s melylyel a követségen
ismerkedtem meg, meghi, hogy vele a Káspitenger részéről a pusztán át
tegyem meg az utat. Beleegyeztem. Már holnap a legszorosabb
dervis-incognitoban elindulok, tiszta koldús minőségben. Ha ez utam,
melyen semmi európai elődöm nincsen, sükerül; ha el nem árultatom…