Ünnepek.
Azon ünnepek közül, melyeket a siíták a szunnitáktól különvállva
tartanak, e következőket akarjuk említeni: Mehdi születés napja, mely
csak nem igen régen szereztetett, épen a szunniták daczára, kik ezen
Imamot, csak a feltámadás után állitják születendőnek; ez, Saaban
15-dikén tartatik. Gadir-i-Chom Dzsemazi ül akhir 17-dikén, mikor
ugyanis Mohammed Mekkából Medinah-ba utazván, Alit, Khom völgyében
helytartójává nevezte ki. A 27-dik Ramazan, örömnap, minthogy Ibni
Muldzsem, Ali gyilkosa ezen napon halt meg. Épen igy Omer halálának
évfordulata is örömünnep gyanánt ünnepeltetik. Ezen napot Omer
szuzani-nak nevezik, a mi „Omer-égetőt“ jelent; ugyanis e nap estén egy
szalmából fonott, Omert képviselő bábot hordoznak végig a városon minden
kigondolható gúny és becsmérlés között; utóbb aztán lőporral töltik meg,
s egy belé helyezet röppentyű segélyével, a gyülölt Khalifát légbe
röpítik. E gyalázó-ünnep ellen a török követség több izben tiltakozott,
s bárha ennek folytán az a fővárosban betiltaték is, a vidéken annál
több illetlenséggel ünnepeltetik[3].
A szunnitákkal közösen, ezen következő, maga Mohammed által rendelt s az
ő személyét illető ünnepeket tartják a persák: a Mevlud-ot, a próféta
születésnapját; a Kurban-t, áldozat ünnepet; a Ramazan bőjt-hónapját, s
a rákövetkező Bajram öröm hónapot, mely utóbbiak azonban itt nem
tartatnak meg oly lelkiismeretesen, mint Törökországban. Némi ünnepszerű
hagyományos szokások maradtak fenn még az iszlam előtti korból is;
ilyenek: a katonai zene azon kábitó harsogásai (nakara), melyekkel a
kelő és leáldozó nap üdvözöltetik; ugy szinte a még sok helyen, de csak
is a parasztság által ünnepelt: Ates-bazi, mely alkalommal ugyanis
tavaszszal a szabad mezőn tüzet gyujtanak és körülszökdelik.
Végül még a Noruz-ról (ujév napja) akarunk említést tenni, mint a melyet
méltán a legnagyobb ünnepélyességgel megülött persa-ünnepnek tarthatunk.
Az ó persák ezen újév napja, a tavaszi nap-éjegyenség szakaszára esik,
midőn az egész természet mintegy varázsütésre hirtelen ébred fel téli
álmából, (mert sehol gyorsabban és kellemesebben a tél nyárrá át nem
megyen, mint Persiában) s a fák virághimes ruháikba öltöznek. Ezen ünnep
alkalmával minden persa uj ruhát szerez magának, kölcsönös ajándékok
küldetnek, minden munka és foglalkozás napok hosszat szünetel, s kivált
pedig a királyi udvar egészen ünnepi pompában uszik. A király nyilvános
audiencziát ád az első napon, az ország minden nagyjai diszöltönyben
jelennek meg s ritka fényben állják el az elfogadási terem három
oldalát; a negyediken a trón emelkedik, melyre a király teljes
diszöltönyben lép, a fény és ragyogás egész árjában uszva, minthogy
öltönye csupa igaz gyöngyöktől, gyémánt, arany és ezüsttől csillámlik.
Miután megjelent volna: a csillagászok egy adott jellel kijelentik, hogy
imé az év fordult, egy ágyu dördül el, az ujév megkezdődik, s mig kivül
a lövések dörögnek, s mig benn mindenek ajkai ezt harsogtatják: Mubarek
bad (áldott legyen!), a király ujonan vert pénzt szór az egybegyültek
közé. Az ország nagyjainak elfogadása után, a jelenlevő követek is
bemutattatnak a királynak, a ki azután ezeket is megajándékozza.
Másodnapon nagy népünnep rendeztetik, mely alkalommal a király
nyilvánosan megjelen népe között, melynek ekkor mindenféle édesség, és
mulatságára mindenféle látványosság nyujtatik. Igy, e tizenhárom napig
tartó ünnepélynek minden napja lakomák, mulatságok s nyilvános játékok
között mulik. Egyébiránt a Noruz-t, mely eredetileg Persiából veszi
származását, az egész Közép-Ázsia nagy ünnepélyességgel ünnepli, sőt még
magában Konstantinápolyban is van némi nyoma, mert a gyógyszerészek
legelőkelőbb fogyasztóik számára mindenféle édességeket és serbét-eket e
napon szoktak ajándékba küldözgetni.