Ezt a hiányzó valakit kipótolni támadt egy vakmerő ember a semmiből. Ez
volt a Rab Ráby. Nemesi nevén «Mathias Ráby de Rába et Mura.»
Ez volt az első ember, a kinek az a rettenetes gondolatja támadt, hogy
egészen a maga öklére prókátor legyen Pestben, Budában és Pest-Pilis és
Solt vármegyében: nem választatva meg a restauration, nem küldetve ki a
personalis, az országbiró által, nem plenipotentiáztatva a potiorok
megbizásából, hanem csak alázatosan és titokban felkéretve azok által, a
kiknek a kis baj is nagy baj, s a kiknek a panasz hangja, ha külön-külön
szólal meg, csak nyöszörgés; de ha egyszerre adhatnák ki, mennydörgés
volna.
Hát ennek az új mesterségnek a feltalálója akart lenni Ráby. Azért lett
Rab Ráby. Bele is tört a kése.
Tehát ennek a kornak a rajzát akarja feltüntetni az itt következő,
nagyrészben igaz história. Érdemes lesz azt elolvasni, hogy tudja meg az
ember, milyen lehetett a világ, mikor még egy prókátor sem volt Pestben,
Budában? Majd talán akkor kibékülünk azzal a factummal, hogy most olyan
sok van.