(Melnec foliamattiaaban elewadatic, 100 eztendewnec elewtte mileteen
formaivv aabrazatia wala az io Pest-Buda waarossaanac, és mű ocnaal
fogwa nem lacozaanac ez helienn procatoroc?)
Hogy voltaképen miért választotta szerző ezt a czímet regényéhez, annak
az okát nem az magyarázza meg, hogy ez a kettős név «Rab Ráby» olyan
szépen rímel egymásra, hanem kideríti azon kényszerítő körülmény, hogy a
regény főhősét, az akták bizonysága szerint valósággal Rábynak hítták, s
ugyanazon akták szerint ő kegyelme folyvást a «rab» melléknévvel
említtetik.
Hogy mit vétett Ráby, a miért a Rab prædicatumot kellett viselnie? azt
is mindjárt az elején megmondjuk.
Még száz év előtt Budapest városában nem volt prókátor, a szó mai
értelmében. Fiscalisok igen is valának; tabularis fiscalisok, megyei és
városi fiskusok, uradalmi ügyészek; de prókátor, aki a publicumot
szolgálja, épen olyan kevéssé volt, mint ujságiró: úgy, hogy nehéz lenne
meghatározni, melyiket értse a kettő közül az a falusi ember, aki a
«Tudós Palóczban» keresi azt a valakit, aki «pénzért hazudik?»
De hogy megérthetővé legyen téve, miért nem volt Pest-Budában száz év
előtt «prókátor?» elébb egy pár vonással vázolnunk kell a két város
akkori képét.
Mert két város volt az valójában, két külön czímerrel és jurisdictióval
s maga sem tudta, hogy melyik az egyik, melyik a másik? A német
magistratus állhatatosan «Altofennek» czímezi Pestet; Pestnek pedig a
budai ráczvárost nevezi; ellenben a magyarok szerint «Pestinum antiqua»
a neve Pestnek, Buda pedig az «új város». Úgy, hogy ha az idegen valami
némettől kérdezi, hogy hol van Ofen? az átküldi őtet Pestre, s ha azt
kérdi tőle, hol van Pest? átküldi a Tabánba, ha pedig magyartól kérdezi,
hogy «Ubi est Buda?» az elcsónakáztatja őt Ó-Budára.
Maga Pest a hatvani kapuig és a váczi kapuig terjed. A Magyar-utcza
helyén látszik a védő kőfal romladéka, ahhoz vannak ragasztva az
alacsony vályogházak. Az ó-török-temetőt, a melynek helyén most a
nemzeti szinház áll, akkoriban ajándékozták el Grassalkovics herczegnek
házhelyül, kissé odább kapta Beleznay a mostani munkásgyűlések és
népénekesek csarnokának, később az iparmuzeumnak telkét; azontúl
káposztás kertek voltak. A másik oldal, a mostani Deák Ferencz-utcza
végében, a Dunaparton állt a tömör rondella, a szélső bástya-körönd,
melyben a civilisatio első jeléül egy szinész társaság ütötte föl
tanyáját (természetesen német). Hiszen még akkor a város statutumai
szerint tiltva volt magyart választani meg városbirónak. Egy magyar
szabó s egy magyar csizmadia vitte csak odáig, hogy házi úr lehessen
Pest városában.
A Lipótvárosnak még akkor hire sem volt; a mostani börze helyén úgy
vadásztak akkor a vad kacsákra, mint ma a hirlapi kacsákra, s a
Deák-Ferencz-utcza hosszában vonult végig egy iszapos árok, sárral
tapasztott sövénykerítéssel. A Józsefvárosnak akkor kezdték a területét
házhelyekre és utczákra felosztani, de a Terézvárosnak már volt valami
kezdetleges nyoma, egy csoport egymáshoz tömődött ház, melynek szűk
sikátorát úgy hítták, hogy zsidó-utcza. Ebben az utczában, de csak
ebben, volt szabad a városi tanács rendelete szerint a zsidóknak minden
héten egy napon kirakni azokat a holmikat, a mik náluk zálogban ott
maradtak, de benn a városban nem volt szabad kereskedniök, sem a
portékáikat a házakhoz hordaniok, s a zsidó-utczán kivül kötelezve
voltak ismertető jelül veres köpenyeget hordani, s nehogy a
szerezsánokkal összetévesztessenek, a veres köpeny közepére arasznyi
sárga foltnak kellett felvarrva lenni, aki e nélkül kapatott, fizetett
négy dénár birságot.
Kereskedés nem volt. Kupecz, kalmár, csiszár készpénzen vett és adott;
adósságot csak az csinálhatott, aki zálogot tudott adni, s ha nem
fizetett, ott veszett a zálog. Ehhez nem kellett prókátor. A
polgárságnak, ha valami baja volt egymással, azt elmondta élőszóval a
biró előtt, s az úgy igazította azt el, hogy vagy az alperes, vagy a
felperes, de valamelyik bizonyosan meg volt vele elégedve. Ehhez sem
kellett prókátor. Becsületsértési, kriminalitási causákban ex offo járt
el a fiscus, volt főfiscus és vicefiscus, az egyik vádolta, a másik
védte az incattust: annak sem kellett prókátor.
Volt azután a «miseriek» utczájában (mai nevén granátos-utcza) egy
emeletes ház, átellenben a Komlókerttel, (ahol a törökfutás alatt a
magyar korona volt elrejtve.) Ennek a háznak a kapuján belől csak a
vármegye parancsolt. Sok ideig garázdálkodtak ugyan benne a német
dragonyosok, kik azt egészen a maguk kaszárnyájának nézték, miglen Mária
Terézia «királyunk» e helyet «Salva Guardia»-vá emelte, a kapujára
festetvén egy óriási kétfejű sast, keblében Magyarország czímerével s
attól fogva tilalmas volt e ház küszöbén bármiféle katonának betenni a
lábát. Ide csak nemes emberek járhattak fel, meg olyanok, akik érdemessé
tették magukat arra, hogy a lábukon láncz legyen. Az épületnek csak a
keletre néző része állt fenn; ott voltak a tiszti hivatalok, a föld
alatt a börtönök.
A nemes urak zálogpöreiben, oppositionalis, repositionalis,
præemptionalis, reoccupationalis pöreiben harczolt kiki a maga
tudományával, hisz a magyar nemes mind juris prudens volt, sőt voltak
asszonyok is, kik a perviselésben tökéletesebbek voltak minden
prókátornál. S a törvény jogot adott a nemes embernek, ha nem akarta
engedni, hogy az itéletet végrehajtsák, kivont karddal kergetni el az
ajtajából az executiót, ugyanezzel a joggal a nemes asszonyt is
felruházta, kard helyett botot adván a kezébe. Nagyobb juris causákat a
tabularis fiscálisok ültek meg, s ha értették a dolgukat, úgy vitték,
hogy abból még az unokáik is részesüljenek; ezek igazán gondoskodtak az
új generatióról. Nem is kivánta a közjó, hogy siessenek a per
befejezésével. A hosszú juristitiumok arra valók voltak, hogy biró és
peres fél hadd menjen haza szántatni, arattatni, szüreteltetni, disznót
öletni. Az alatt a pöröket jégre tették, hogy el ne romoljanak.
Ha pedig a misera plebs contribuensnek, a jámbor adózó parasztnak volt
egymás között valami ügyebaja, azt elintézte a falusi biró, a
kupaktanács, meg az «úri szék.» A földes úr jogait megvédte a saját
«jurium directora.» Ide sem kellett prókátor.
De hátha a misera plebs contribuensnek volt valami baja a maga
előljáróságával, földes uraságával, hát annak az ügyét ki védelmezte?