Masa nem tévedett. Terka egy cseppet sem csodálkozott rajta, hogy
egyszerre csak szemközt találta magát Biró Jenő úrral. Tudta, hogy
előbb-utóbb találkozni fog vele.
Egy-két esztendő óta nagyon sokat hallott róla. Hallotta azt is, hogy
nagyon gazdag s nagyon híres ember lett belőle.
Terka ezt természetesnek találta. Mindig úgy nézett Biró Jenő úrra, mint
egy másvilági lényre. S Terka mesevilágban élt. A mesékben pedig a
másvilági lények végre is kiküzdik a pályabért, aztán elfelejtik a
viszontagságaikat s boldogan élnek, a mig meg nem halnak.
De azon se volt meglepetve, hogy Biró nagyúr létére szóba áll vele. A
mesékben a királyok és a pásztorok olyan kedélyesen beszélgetnek el
egymással, mintha ez volna a legtermészetesebb dolog a világon.
– Maga az, Biró úr? Már igazán kezdtem nem érteni, hogy soha sem
találkozom önnel.
Biró kérdőleg pillantott a gyermekekre, s Terka elértette ezt a
tekintetet.
– Fájdalom, nem az enyimek – szólt kissé mosolyogva. S nem sütötte le a
szemét.
Biró csupa kérdezősködés volt. A hangjában annyi melegség rezgett, hogy
Masa grófnő nem győzött volna csodálkozni rajta.
Terka elmondta, hogy csak megvannak. Hogy még mindig ott laknak a
harmadik emeleten, hogy a nagy folyosó még mindig hangos a
gyereklármától, hogy a Vandrák-fiúk meg a többiek már felnőttek, s hogy
most új gyermekeket pásztorol.
A tenger fenekén tengődő világ életében az évtizedek nem idéznek elő
nagyobb változást.
Aztán Grunovszkyékról kezdtek beszélni. Terka elmondta, hogy már nem
laknak ott. Most éppen Vandától jön, a ki egyedül lakik.
– Vanda egyedül lakik! – álmélkodott Biró úr.
– Igen – magyarázta Terka. – Összezördültek valamin, s kétfelé mentek
lakni. Margit Grunovszky úrral az Andrássy-útra költözködött, Vanda
pedig a Liliom-utczában vett ki egy hónapos szobát. E szerint Margitot
se látta soha?
– Nem.
– De hát soha sem jár a szinházba?
Biró nem értette ezt a kérdést. Terka elbeszélte, hogy Margit Virányi
Ella néven egy operett-színházhoz szerződött, s nagy sikerei vannak.
– Csudálom, hogy az utczán se látta soha. Nagyon szép két kis fehér lova
van. Mindig itt szokott kocsikázni az Andrássy-úton. Jó módban él; egy
villája is van a Svábhegyen.
– Eladta magát, mint én?!… – szólt Biró.
Terka kerekre nyílt szemmel bámult rá.
Aztán másról beszéltek.
– Mért nem látogat meg egyszer? – kérdezte Terka, mikor már közel voltak
a szegények országához.
Biró sietett megigérni, hogy elmegy majd hozzájok.
Arra gondolt, hogy így lesz egy igen jó ürügye, olyankor, ha meg
találnák lepni, a mikor a kapu alól félórákon át néz fel két udvari
ablakra, a honnan nem hallatszik le többé zongora-szó.