Eleinte úgy látszott, hogy Biró Jenő úr meg tudja becsülni, a mit a tűnő
pillanat ád, s ki tudja színi minden virágnak a mézét.
Nem mintha az apró anyagi örömökre vetette volna magát, de a szeméből,
mely néha-néha a régi fényben ragyogott fel, ki lehetett olvasni, hogy
neki is megvannak a maga gyönyörűségei.
Igy fel-fellángolt néha a szeme, ha egy-egy régi ismerőse magasztalni
kezdte előtte valamelyik halhatatlan alkotását, melylyel szives volt
megajándékozni a világot. Ilyenkor aligha a bóknak örvendett oly nagyon;
mert bókban, hízelgésben ugyancsak volt része. De, úgy tetszik, annak is
van valami titkos öröme, ha az ember mélységesen megvetheti egy-egy
felebarátját.
Ezekben a szerencsés napokban, mikor az áldás csak úgy ömlött a fejére,
nagyobbára viszontlátta a régi ismerőseit. Vezekényi, Weinberger úr, az
egykori jury-tag O betűvé görbülve jelentek meg előtte, kérvén
egyben-másban a kegyes pártfogását. Sietett teljesiteni a kivánságaikat,
s meglátszott rajta, hogy szivesen adja az alamizsnáját.
Ilyenkor valósággal jókedve volt. Néha még mosolyogni is látták.
Megérhette azt az örömet is, hogy jelentékeny szolgálatot tehetett
egykori pártfogójának, a gardénia-herczegnek, a kinek társaságában
valaha annyi kellemes, gondolattalan órát töltött.
A gardénia-herczeg ugyanis, hosszas várakozás után, elfoglalta ősei
trónját, de alig foglalta el, nemsokára kénytelen volt ismét elhagyni, s
kivonulni székvárosából, mely különben se tartozott a hajlandóságainak
megfelelő helyek közé. Nyugalomba tették, a mibe a gardénia-herczeg némi
húzódozás után, bele is törődött.
Ez a kis húzódozás azonban – polgári háborunak nem lehet mondani,
legfeljebb polgári csetepaténak – sok pénzébe került a
gardénia-herczegnek, s a fegyvergyárosok, a kik tudvalevőleg több pénzt
tudnak elnyelni, mint a világ összes hölgyecskéi, pillanatnyi zavarba
sodorták.
Ebből a pillanatnyi zavarból Masa grófnő és Biró Jenő úr segitették ki a
nyugalmazott királyt, néhány millió frank barátságos kölcsönnel, melyet
a virágok barátja, ki a királyságból csak az udvariasságot őrizhette
meg, olyan gardéniák kiséretében sietett megküldeni, a milyenek sem
azelőtt, sem azóta nem termettek ezen a szép világon.