Mikor először szólalt meg a hír, hogy Masa grófnő férjhez megy valami
Biró Jenő úrhoz, a kaszinóban senki se találkozott, a ki komolyan vette
volna az ujságot.
Viktor gróf éppen a kártyaasztalnál ült, mikor a dolgot, tőle két
lépésnyire, szóba hozták. Hallania kellett Simi gróf értesülésének
összes részleteit. De mindaz, a mit hallott, oly kevés hatással volt rá,
hogy hátra se fordult, pedig a kártyaasztalnál éppen osztottak, tehát
ráért volna egy perczig beszélgetni. A következő játékban Viktor gróf
harmadik kettest vett fel, s csupa figyelem volt, hogy megnyerje a
játékot. Meg is nyerte, a mi általános feltünést keltett, mert a
körülálló szakértők a játékot megnyerhetetlennek tartották. A játék után
nagy vitatkozás támadt; Simi grófnak a története kárba veszett.
Az, hogy a hír Viktor grófot ennyire közönbösen hagyta, többet mondott
minden hivatalos czáfolatnál. Simi gróf maga se hitt a történetkéjében;
csak azért bocsátotta szárnyra, hogy Viktor grófnak, a kire még folyvást
haragudott Aszfalt Betti miatt, borsot törjön az orra alá.
Még a második társaságban sem ugrott be senki a képtelen ujságnak. A
Henrik gróf szép miniszteri tanácsosnéja, a ki mindig együtt érzett az
arisztokracziával, s a ki, megszokásból, félig-meddig grófnénak tartotta
magát, megbotránkozva fogadta a hírt, s kijelentette, hogy az ilyen
otromba meséknek csak az adhat hitelt, a ki soha se nézett körül a
világban.
A hír azonban nem hagyta magát; nem lehetett egykönnyen agyonütni.
Valaki, a ki Cannesból érkezett, szintén hallott a dologról; s rögtön
rá, hirtelen mindenütt kezdtek beszélni róla. A láthatatlan beavatottak
azt is hozzátették a hihetetlenül hangzó ujsághoz, hogy az esküvő Pesten
lesz, s hogy az ifju párt maga az érsek-nagybácsi fogja összeadni.
Akármilyen meseszerünek tetszett is az egész, s különösen az utóbbi
részletek, a »negyedik rend«, mely szivesen hallja az ilyesmit,
elvégezte, hogy okvetetlenül kell valaminek lennie a dologban.
A kaszinó közvéleménye az volt, hogy Masa grófnő valami ostobaságot
követhetett el. A szép miniszteri tanácsosné is ebben a véleményben
volt, csakhogy ő azt is hozzátette az itéletéhez, hogy az e fajta
ostobaságok éppen nem állanak jól egy olyan kisasszonynak, a kinek
huszonöt millió a hozománya. Egy szegény leány nak sok szabad, de egy
sokmilliomos kisasszony illetlenül cselekszik, ha nincs kellő
tekintettel a komoly kérőkre.
Viktor gróf se fogadta a kósza hírt a felsőbbségnek azzal a
biztosságával, melyet először láttak rajta. Nem állt a beszélgetők közé,
s tökéletesen úgy viselkedett, mint kormányválságok idején. Két nap
egymásután egy sort sem olvasott az angol parlament naplóiból, ellenben
sokat járt fel s alá, az unalomig fütyörészve _Siegfried_et s különösen
a Siegfriedet biztató Erdei Madárka dalát.
Ez már komoly tünet számba mehetett, mindamellett a nagy többség még
most sem adta meg magát. Masa grófnő ugyan meglehetősen kiszámithatatlan
hölgy, de vannak dolgok, a melyek kívül esnek minden számitáson és
minden lehetőségen.
Hanem a mikor a meghivók, a melyeken világosan olvashatók voltak a nevek
is, és az esküvő napja is, elárasztották az egész társaságot, akkor már
igazán nem lehetett helye semmi kételkedésnek. Ez kissé sok lett volna
ízetlen tréfának. A meghívókból kaptak az erdélyi szegény rokonok is; s
ez a körülmény már éppen megpecsételte a dolog komolyságát. Ha az
erdélyieket is meghivták, akkor a házasságnak meg is kell lennie; az
erdélyieket hiába kizavarni az otthonukból már több volna vétkes
könnyelműségnél.
Masa grófnőt már hetek óta élesen birálták; arról, hogy ballépést
követett el, nem lehetett többé vitatkozni. Hogy ki az az ember, a kinek
a kedvéért megfelejtkezett magáról, közönbös volt az egész világ előtt.
De most, hogy a világ immár befejezett történettel állott szemben, Masa
grófnő egyszerre háttérbe szorult. A hogy a meghivókat, az erdélyieket
és az érseket nem lehetett többé letagadni, a szegény Masáról alig volt
szó, csak egy kérdés volt minden ajkon: kicsoda hát az a vakmerő
conquistador, vajh’ ki ő, és merre van hazája?!…
Először úgy találták, hogy a botrány rémséges. Egy festő, egy ismeretlen
festő! Mi jutott eszébe annak a szerencsétlen lánynak?!
De valaki aztán fölfedezte, hogy az a festő nem is olyan ismeretlen,
mint hiszik. Oda kinn jobban becsülik, mint itthon; s ez már valami. Az
illető hozzátette a legfrissebb értesüléshez azt is, hogy akár
ismeretlen, akár nem, mindenesetre ügyes ember, mert igaz ugyan, hogy
Masa grófnő tökéletesen meg van bolondulva, de legény kellett a gátra, a
ki ezt a bolondságot fel tudja használni.
Az ötlet szerencsés volt, legalább bejárta egész Magyarországot.
Rövid idő mulva mindenki tisztában volt vele, hogy Biró Jenő úr:
kétségtelenül vakmerő kalandor, a ki pokoli ügyességgel hálózta be a
beteg képzelmü leányt. Egész regényeket tudtak róla, hogyan babonázta
meg, hogyan bilincselte le magához, s hogyan ragadta vissza, mikor a
lány, egy világos pillanatában, menekülni akart. A mesélők valóságos
Petrucchionak festették.
A kételkedők tagadták ezeket a meséket, de azt ők is megengedték, hogy a
festőnek kemény gyereknek kell lennie. A mit tett, az egyszerü, mint a
Colombus tojása, de végre is, azt az érdemet, hogy eszébe jutott, a mire
mások nem gondoltak, lehetetlen volt tőle elvitatni.
– Bah! – jelentette ki Simi gróf a Viktor jelenlétében – hirbe keverte,
hogy elvehesse! Istenem, a hadicsel nem uj.
Simi gróf ugyan, a kinek a nyelve gonosz, de a lelke hermelin volt, még
soha se kevert hírbe senkit, sem önzésből, sem önzéstelenül (Aszfalt
Bettit nem lehetett hírbe keverni), de elméletben igen értette a dolgot.
Igazat is adott neki mindenki, s nemsokára ismeretesekké váltak a
részletek is. A leghitelesebb elbeszélés szerint, Biró Jenő úr elég
ügyes volt meglepni Masa grófnőnek egy szerencsétlen pillanatát, s elég
vakmerő magához lánczolni a szegény leányt olyan barbár módon, a mely
csak kalandornak juthatott eszébe.
Ettől a becstelenségtől lehetetlen volt megtagadni az elismerést. S bár
még jóformán senki sem ismerte, egyszerre sűrűn kezdték emlegetni a
nevét. Jelképévé lett azoknak a nagyratörő zsiványoknak, a kik korunkban
a Borgia Czézárok vad akaraterejét és férfiasságát a gondolkodás, a
ravaszság, és a mély emberismeret fegyvereivel teszik még
veszedelmesebbé.
Általánossá vált róla a nézet, hogy olyan ember, a kivel számolni kell,
s a ki meg fogja csinálni az utját. Elvégezték róla, hogy félelmetes,
lelkiismeretlen, mindenre képes ficzkó, s elkezdték tisztelni.