5. A séta.

Ez igen nevezetes fejezet; tudniillik, ezen a sétán barátkoztunk meg.

Egyéb emlitésreméltó nem is történt az nap.

Úgy neki készülődtem ennek a kirándulásnak, mintha az északi sarkra

indultam volna. De minden óvatosság és esőköpönyeg felesleges volt.

Tapasztalatlanságom felett Lenke őrködött; meg kell jegyeznem, nem igen

volt dolga.

A párbeszédből csak ennyi érdemes a följegyzésre:

_Én_: Lássa, hisz mi egészen jó pajtások lettünk!… Őszintén szólva,

Trouvilleban még nem gondoltam, hogy ennyire meg fogunk barátkozni.

_Ő_: Köszönöm, hogy végre alkalmat ad rá…

_Én_ (közbevágva): Ó, Trouville meg van bocsátva. A biarritzi szivesség

mindenesetre jelentékenyebb volt, mint a seb, melyet Trouvilleból

hoztam.

_Ő_ (mosolyogva): Képzeltem, hogy nem érezte magát szerencsétlennek.

Az egész históriáról nem váltottunk tiz komoly szót. Valami olyanformát

mondott, hogy nincsenek mindig olyan silány hangulatai, mint akkor este,

s hogy bizonyára a legostobább dolog ilyen hangulattal álarczos bálba

menni.

S aztán egyébről beszéltünk.

Szóval kiderült, hogy nem akárki.

6. A Réjane-este, mikor elég balgatag voltam emberemet a vén Alisz ellen

kijátszani: semmi uj. Ismét meggyőződtem róla, hogy nincsenek meg benne

azok a formátlanságok, a melyek a festő urak nagy tömegétől annyira

elveszik a kedvemet.

Ezt hálával nyugtatom. Nem szeretnék olyan úr iránt érdeklődni, a kit

Birulov megitélhetne.

7. Végre megnézte a tudvalévő pocsolyákat és gólyákat. Szegény

szobraimat, meg kell vallanom, nem igen magasztalta.

Biztat, hogy ne hagyjam abba a mázolást. Ez sujtó a szegény imádkozó

lányra.

Aggasztó tünet. Nem nagyon haragudtam meg az inkább lesujtó, mint

biztató birálatért. Egy félóra mulva elmult a haragom. Egy óra mulva

lehetségesnek tartottam, hogy egyben-másban igaza is lehet.

Ekkép híven beszámoltam volna legujabb szerelmem egész történetével.

Itéljen, aranyosom, maga, s közölje velem, hogy: elveszettnek tart-e?

A mi az én véleményemet illeti, Montaignet kell idéznem: »Mit tudom én

azt?!« Meglehet, ezzel befejeztem róla szóló értekezésemet, de

megeshetik az is, hogy nemsokára már így irhatom alá a leveleimet:

_Biróné ténsasszony_.

Midás király (2. kötet) · 第 65 / 134 题