Biarritz, szeptember végén.
Kedves Helén kisasszony!
Meglobogtatom a vörös zászlót, a veszedelem-jelzőt. A helyzet kezd
kétségbeejtővé válni. Viktor, szabaditóm hol vagy?!
Ha már kicsikarta belőlem az igéretet, hogy nyilt leszek, ime. Bár
megvallom, egy darabig gondolkoztam, ne hallgassak-e a dologról mélyen,
mint a ki érzi, hogy ludas, és czélszerünek látja, nem adni életjelt.
Tehát, tudja-e, hogy az az ember kezd nekem nagyon is tetszeni?!
De tréfán kivül.
Ó, tudom igazolni ezt a jobbra át-ot! Győződjék meg maga, hogy ha
nézeteimen csavarintok egyet, igazam van-e, vagy nincs? Előszámlálom a
jó tulajdonságait.
1. Soha se hazudik. (Már pedig ez a jótulajdonság magában foglalja az
összes erényeket. Hősöm tehát kifogástalan lévén, ezzel be is
végezhetném a felsorolást. De várjon csak).