Kedves, aranyos Helén kisasszony! (Felkiáltó jel, pont, vagy csak
vessző?) A gyüjtés szenvedélye rettenetes. Vannak, a kik lepkéket,
érmeket, vagy elhasznált bélyegeket gyüjtenek; vannak olyanok is, a kik
nem gyüjtenek mást, csak leveleket.
A levélgyüjtő a legveszedelmesebb minden gyüjtő közül. Istenem, ha
elgondolom, hogy engem az ön irományai alapján legalább is
hivatalvesztésre és polgári jogaim elveszitésére lehetne itélni!…
De ha már benne vagyunk, egy vallomással több vagy kevesebb, mindegy.
Ime tehát egy vallomás, melyet már egy hét óta fojtogatok vissza a
kebelembe.
Megint egy rossz tréfáról van szó, mely, félek, a torkomra fog forrni.
Alisz néném, enyhén és rokoni tisztelettel szólva, fölöttébb lehetetlen
asszonyság. Úgy őriz az imádóimtól (a kik, elképzelheti, számosan
vannak), a mint Bartolo, Arnolphe és Argus együttvéve se volnának
képesek. Ez a túlságos nagy gondoskodás lelki békémről, komolyan mondom,
néha terhemre van egy kissé.
Egy szép nap elhatároztam, hogy megbosszulom magamat.
Elkezdtem sóhajtozni. Reggeli alatt szemem a semmiségbe tévedezett,
odakünn el-elmerengtem, kétszer aláhúzott ah-okat és oh-okat bocsátottam
világgá, szóval úgy adtam a szerelmest, mint egy vidéki szende.
Azt hiszi, nem ment lépre? Dehogy nem. A félelem majnem olyan
hiszékenynyé tesz, mint a hiúság. A mit szeretünk hallani, azt szivesen
elhiszszük; a mitől nagyon félünk, annak a rémképétől is könnyen
megijedünk. (Úgy hiszem, ezzel a bölcs mondással nem fosztottam meg
dicsőségétől se La Bruyère-t, se Pascal-t; mindegy.)
Szóval, ravasz asszony létére, beugrott. Beugrott olyan együgyüen, mint
egy falusi a csepűrágónak.
Ez az igazi szó. Mondhatom, a drámai szende mímelésében nyomorúlt kontár
vagyok. Úgy hiszem, hogy ha valaha igazán szerelmes lennék, akkor se
tudnám mutogatni szivem sebeit.
És ha már erről van szó, tudja-e, hogyan képzelem a dolgot?
Ha engem megcsípne a szerelem tarantellája, a következő regényes dolgok
történnének:
I. fejezet. Kis Masa egy szép őszi este megállapitja, hogy tönkre van
silányitva.
II. fejezet. A nevezett megvizsgálja lelkiismeretét. A kérdés az, hogy a
Céladon lángol-e, vagy nem lángol?
_A)_ Ha nem lángol. Egy méla sóhaj; hosszu vonás, s a szerelmi főkönyv
lezáratik.
_B)_ Ha lángol. Bonyodalmak, ujabb kérdések. Vajjon a királyok vagy a
pásztorok rendjéhez tartozik-e?
_a)_ Király, vagy királyka. E szerint semmi sem tartja vissza, hogy
elpanaszolja: »Ó, hölgy, a legfényesebb gyémánt hiányzik koronámból!« A
legfényesebb gyémánt kéreti magát, de leereszkedik a koronához.
_b)_ Pásztor. Föltétlen diadala annak az örökkön igaz életelvnek, hogy:
»Többet ér egy ifju pásztor, mint egy vén király.« Ujabb kérdések.