Csak futtában irok, mert itt van Georges; Georges, a ki tavaly még a
Lenthéric jobbkeze volt.
Nem szalaszthatom el azt a rendkivüli szerencsét, hogy végre alkalmam
nyilt ezzel a kiváló férfiúval fésültetnem meg magam; azt mondják,
csodákat művel.
Ah, ha csakugyan geniálisabb, mint maga a mester! Mily boldogság volna!
Ma este nagyon szép akarok lenni.
A Casinoban leszünk, a hol Réjane és Cadet valami szörnyüséget fognak
eljátszani. Réjanet már láttam; csunyább és elragadóbb, mint valaha.
Egy ismerős amerikai hölgy, Mrs. Archer beszélte, hogy az előadáson ott
lesz Pablo is, a hires toréador.
Természetesen, el akarom bűvölni ezt az őrült spanyolt.
De nem erről akartam irni.
Kérem, nagyon kérem, édes szentem, ha még mindig megvan az a rossz
szokása, hogy megőrzi az irkafirkáimat, égesse el Trouvilleból irt
utolsó levelemet. Nincs benne semmi különös; de szeretném, hogy ha nem
irtam volna meg.
Addig is, mig kézcsókjaimat természetben, stb. stb,
_Masa_.
Nem állhatom meg, hogy még egy pár szót ne firkantsak.
Olvasta? Észrevette?
A _Figaro_ban olvasom, hogy a lord, a vörös szakállú, szörnyeteg lord,
Brüsszelben véresen viaskodott P. márkival.
Ki ez a P. márki?
Tartok tőle, hogy a mi szegény márkinénk meg tudna felelni erre a
kérdésre, ha ugyan nem volna elfoglalva egy súlyos beteg ápolásával, a
kinek nincs ugyan vörös szakálla, de azért mégis megérdemel némi
részvétet.
_M_.