XVII. _Ugyanaz, ugyanannak._

No látja, édesem, ez a hála!

Én voltam a leghűségesebb trombitása; én kürtöltem a dicsőségét a

leglelkesebben és a legtöbb kitartással. Világos, hogy ha egyszer

életében meg kellett bántania valami fehérszemélyt, ez nem lehetett más,

mint az én csekélységem.

Igazán, arra a meggyőződésre kell jutnunk, hogy a Gondviselés egész

külön hivatalt tart, mely csakis arra ügyel fel, hogy minden ember,

mindig, következetesen hálátlan legyen.

Midás király (2. kötet) · 第 51 / 134 题