Volt egy szegény ember, kinek sok gyermekei voltak, és kenyere kevés. Az
öregbik fia oskolába járt; már jól tudott olvasni, és okosabb is volt
mint a többi, azért hogy látta a nyomorúságokat, azt mondá az apjának:
Édes apám, mink igen szegény módon élünk, azért én azt gondoltam, hogy
elmegyek szolgálni, majd a mit keresek, haza hozom, hogy könnyebben
élhessünk. Az apja mondá neki: No fiam, csak menj el, és keress
szolgálatot. A legényke elmegy egy nagy erdobe, eleibe jön egy zöld
vadász, és mondá neki: Mit fáradozol szegény legény? Felel neki a
gyermek: Én szolgálatot keresek, ha valaki megfogadna. Kérdi a vadász:
Tudsz-e olvasni? Felel a gyermek: Nem tudok, mert szegény szüléktül való
vagyok, nem taníttathattak. Felel a vadász, ki az ördög volt: No épen
ilyen kell nekem, megfogadlak szolgának és jó bért adok. És akkor
elvitte a házához, és a szobájában az ágyat megmutatta, és mondá neki:
Most az lesz a dolgod, hogy az én ágyamat mindennap föl kell vetned, és
a szemetet kisöpröd mindennap. A legény híven szolgált, amit neki az ura
mondott, azt mind végben vitte; az ura csak ritkán volt oda haza, s
mivel a legénynek dolga sok nem volt, azért a könyveit forgatta, hanem
egy sem tetszett neki; végtére egy rongyost legalól kihúzott, és
olvasta, az megtetszett neki, mert minden ördöngösség benne
megtaláltatott. Azért hogyha az ura odahaza nem volt, mindig abbul
tanult, és végtére jobban megtanulta, mint az ördög maga tudta;
vigyázott is jól, hogy el ne felejtse az ördögi tudományt. Mikor az
esztendeje kitelt volna, az ördög kifizette amiben megegyezett vele,
azután elvitte oda vissza, ahol megfogadta. Azután egymástul elváltak, s
a legény haza ment az apjához.
Míg a pénziben tartott, addig jól éltek, de mikor elfogyott, akkor
megint csak szegény módon kellett nekik élni. Mivel pedig már tudott
magán segíteni, az apjának mondá: Tudod édes apjám, hogy megint
szegénységgel kell élnünk; azért én majd egy nagy ökör leszek, akkor te
hajts el engem a vásárra, és adj el száz forintért, hanem a kötelet oda
ne add, ha mindjárt száz forintot adnak is érte. Az apja más nap a fiát
elhajtotta a vásárra, egy nagy szép kövér ökör lett belole. Mikor már a
vásárba értek, mindjárt sok kéroi voltak, hanem hogy száz forinton alul
nem adta, nem vehette meg senki is, utóljára egy fiatal mészáros jött
hozzá, aki remekelni akart, az megfogta, el akarta vezetni; az ember
pedig mondá: Uram, a kötelet el nem adtam, mert az nekem oda haza kell.
A mészáros egy forintot akart neki adni, de az ember mondá: Uram, száz
forintért sem adom a kötelet. A mészáros megharagudt, visszavetette neki
és újat vett, s rá kötötte, és haza vezette, az istállóba bekötötte,
maga pedig a szobába ment enni. A legényeinek azt mondá: Menjetek,
adjatok szénát annak az ökörnek. A legények szénát vittek neki, hát az
ökör megszólamlott hozzájok, és mond: Nekem széna nem kell, hanem
pecsenye és jó bor. A legények megijedtek hogy az ökör szól, és
kiszaladtak, a gazdának megbeszélték, hogy az ökör emberi nyelven szól.
Erre a gazda szalad, kapja a fejszét és kést, le akarja vágni, de mire a
mészáros oda ment, az ökör elszaladt, és mire az apja haza ment, már a
fia a szobába fütyölt, min az apja mód nélkül megörult.
Azután megint jól éltek míg a pénzben tartott; és mikor a pénz
elfogyott, az apjának azt mondá: No most egy szép paripa leszek, aztán
ülj rám, és alább ne adj mint három száz forinton. Az apja úgy
cselekedett mint a fia parancsolta. Más nap egy igen szép paripa lett
belole, az apja reá ült, s a vásárba vezette. Az ördög, akinél tanulta a
mesterséget, megtudta, hogy oly igen megtanulta, az is elment a vásárra,
és az emberhez megy, és kérdi, hogy mire tartja a lovát? Felel az ember:
Három száz forinton. Az ördög mindjárt ezüst pénzzel kifizette, az ember
pedig elfelejtette a kantárt kivenni a fejibül, mivel a pénz igen szép
volt, azért elment haza; az ördög pedig felült a legénybül lett
paripára, és hegyeken völgyeken ment mint a szél. Egyszer egy korcsmába
teként be, tehát sok részeg ember volt ott, s káromkodtak. Ez
megtetszett az ördögnek, a lovat megkötötte egy fához, maga pedig bement
a korcsmába, a szegény legény ló képibe búsúlt, de el nem
szabadulhatott; arra megy egy gyermek, mondja neki a legénybul lett ló:
Te gyermek! gyere szabadíts meg, ezt az állam alatt való szíjat kapcsold
ki; a gyermek megijedt, elszaladt tule. Azután egy leányka ment arra,
annak is mondta, az oda ment és kihúzta a kantárt a fejibül, és az én
paripám vissza szalad nagy messzi. Az ördög ezt észre vette, utána
szaladt, már el is érte volna, hanem a legény egérré lett, és egy lyukba
bújt; az ördög pedig macskává vált, és a lyuknál leste, hanem hogy
sokáig elol nem jött, a macska elaludt; az egér a lyukbul kijött, és
galambbá változott, és elröpult nagy messzi, úgy hogy mikor az ördög
felébredt, és észbe vette, már jó messzi volt. Akkor csakhamar tikölo
kányává változott az ördög, utána röpult, már el is kapta volna, de a
galamb egy király udvarába röpult, és a király leánya épen a folyosón
sétált, eleibe röpult, és aranygyurové vált; a királyleány látta a
galambot és a gyurot, azt gondolta, hogy a szentlélek hozta neki, s az
ujjába dugta a gyurot. Erre az ördög a királyba bújt, és annyira
kínozta, hogy majd csaknem meghalt, az ágyban meg sem tudott mozdúlni.
Orvosokat hívatott tehát, hanem senki sem tudta meggyógyítani; hát az
ördög kiment belole, és doktornak adta ki magát, s a királyhoz ment. Azt
mondta neki, hogy mit fizet neki? o meggyógyítja; felel a király: Én
neked adom valamit a világon kivánsz; felel a doktor: Én csak azt a
gyurot kivánom a mely a leányod ujján vagyon. A király megigérte. Akkor
egy kis üvegbol adott neki inni, mindjárt meggyógyult. Azonközben a
gyuro megszólamlott a leányhoz, és monda: Lásd az a doktor nem más,
hanem az ördög, engem el akar vinni, azért hogyha az atyád parancsolja,
adj oda, de a kezibe ne adj, hanem ejts a földre, majd én köles leszek.
Mikor a király fölkelt az ágybul, a doktorral együtt a leányhoz megy, és
mondja a leányának: Édes leányom, ez az úr engem meggyógyított, hanem a
gyurodet kivánja, add neki. Felel a leány: Én a gyuromet neki nem adom;
és siránkozott; az atyja pedig parancsolta, hogy adja neki; a leány
tehát oda dobta neki a földre, és a gyuro kölessé vált, a doktor pedig
egy csunya kakas lett, a kölest ette, hanem azt, aki a padlás közé
szorúlt, nem ehette meg, a kakas pedig azt gondolta, hogy mind megette,
azzal elröpült pokolba, a köles pedig, aki a padlás közé szorúlt,
fölemelkedett, s egy szép legény lett belole. A királyleány
elcsudálkozott rajta, és hogy igen szép legény volt, megszerette, és az
atyjának könyörgött hogy legyen az a legény az o ura, a király
megengedte, és öszveházasodtak, így a szegény legénybül király lett, még
pedig most is élnek, hogyha meg nem haltak.