Az tehát már elhatározott dolog volt, hogy Trenk Frigyesnek egy
esztendeig börtönbe kell jutni. Csak az okot kellett még hozzá
megtalálni.
Ok ugyan volt erre kettő is: az egyik Amália, a másik Miranda. Csakhogy
az Amáliákért és a Mirandákért európai törvényszék nem itél el senkit.
Nem vagyunk Törökországban. A szultán, a sah nyakaztathat és
zsinóroztathat az ilyen fajta gonosztettekért, de egy európai (egy
német) uralkodónak valami más ürügyet kell kitalálni, haragja tárgyának
megbüntetésére.
Emlékezünk rá, hogy Trenk Frigyes egyszer levelet kapott az anyjától,
melyben hivatkozás volt Trenk Ferencz mellékelt levelére. Ebben a
nagybátya unokaöcscsét jelöli ki magyarországi birtokainak örököséül.
Ez eddig való.
Hogy mért határozta ezt el Trenk Ferencz? Annak is meg tudjuk majd
később az okát. Dæmoni malicia volt ez tőle, nem rokoni szeretet.
Trenk Frigyes ezt a levelet megmutatta Jasinszkynak. Ennek a biztatására
szánta rá magát, hogy válaszoljon a nagybátyjának. A válasz értelme az
volt, hogy Trenk Frigyes köszönettel utasítja vissza a magyarországi
örökséget, mint a melyért hazáját mással fölcserélni nem kivánja: ha
ellenben egy pár jó magyar lovat küld neki a bátya, hát azt köszönettel
fogja venni.
Ezt a levelét Jasinszkyra bizta, hogy küldje el Trenk Ferencznek.
Ebben a két Trenk ügyében annyira szándékosan van összekeverve az igaz a
hamissal, a valószinü a hihetetlennel, hogy utóljára is rá kell jönnünk,
hogy a mi hihetetlen benne, az az igaz s a mi valószinü, az a hamis.
Trenk Ferencz felségárulási pörében Todbitter hivatkozott arra a
levélre, melyet a pandurvezér irt az unokaöcscséhez, mikor az elfogott
lovait visszaküldé neki. Az a levél rövid volt, néhány sorból álló. Ez
igaz.
Mikor a diadalmas ütközet után Frigyes király visszatért a táborhelyére,
azt teljesen kirabolva találta. Trenk Frigyes sóhajtozott, hogy a két jó
paripáját elvitték: erre a király a saját vezeték lovaiból ajándékozott
neki egyet. Ez nagy kegy és kitüntetés volt. Estére már ott volt az
elfogott lovásza a két paripájával s Trenk Ferencz levelével. A
királynak ez nem tetszett. Azt mondá Trenk Frigyesnek: «no ha már
visszakapta maga a lovait, akkor nincs szüksége az én lovamra.» S
visszavette tőle a királyi ajándékot.
Az a levél azonban, melyet a kiszabadult lovász átadott Trenk
Frigyesnek, nem azt tartalmazta, a mit Todbitter felhozott; hanem így
szólt:
«Kedves öcsém! A te Berlinből keltezett leveledből azt értettem meg,
hogy szeretnél tőlem magyar lovakat kapni, hogy azokat betanitsd az én
huszárjaim és pandurjaim elleni harczba. A lefolyt háboru alatt
tapasztalást szereztem az iránt, hogy a burkus Trenk is derék katona.
Ime visszaküldöm neked a saját lovaidat, melyeket az én embereim
elhoztak, hogy ezzel jelét adjam nagyrabecsülésemnek. Ha azonban magyar
paripára akarsz ülni, gyere ide a szomszédba a sikra s vedd el tőlem az
enyimet, ha tudod. Ha azonban jobb szeretnél úgy jönni hozzám, mint
bátyádhoz, akkor ölelő karokra fogsz nálam találni. Nagybátyád a
legszivesebben kész fogadni az öcscsét, a kiben fiát, örökösét, barátját
véli föltalálni.»
Trenk Frigyes ezt a levelet a mint elolvasta, azonnal átadá
előljárójának, Jasinszkynak, a ki azt magánál tartotta. Nevettek rajta.
Az is meglehet, hogy Trenk Ferencz irta ezt a levelet. Ez az ármány
egészen beleillik a jellemébe. Ha ez valakivel látszólag jót tett, azt
csak azért fundálta ki, hogy valami veszedelembe buktassa s akkor aztán
nagyot nevessen rajta. De az is elhihető, hogy Jasinszky maga koholta
ezt a levelet. Homályos eseteknél azt kérdi a jogtudós: «Cui prodest?»
(«Kinek használ?») Jasinszky négyszáz aranynyal tartozott Trenk
Frigyesnek s ezt a becsületbeli adósságot ki kellett fizetnie Berlinbe
érkezésekor. Neki használt ez az eset!
Trenk Frigyest még azon az éjszakán elfogták s ötven huszár fedezete
alatt elvitték fogságra Glatz várába: minden vizsgálat, törvényszék elé
állitás és itélet nélkül. Annyit megmondott neki Jasinszky, mikor
elfogatta, hogy felségárulással és az ellenséggel való czimborázással
vádoltatik: a vád alapja Trenk Ferencz levele.
És Trenk Frigyes elhitte ezt.
Napja is volt, holdja is volt; még sem látott.
Az volt a büne, hogy olyan nagyon szerették az asszonyok.
Jasinszky alacsonylelkü, rosszakaratu ember volt, titkos kéme és
besugója a királynak. Később nagyot bukott, elcsapták gyalázattal.