Egyszer aztán, mikor a fekete vértesek generálisához hajolt a király,
megütődve kapta hátra a fejét.
– Ah! vous sentez d’eau de Cologne!
A vitéz főtiszt vállat vont. Hát mért ne volna szabad kölni viztől
illatozni a fekete vértesek generálisának?
S mi felháborodni valója van egyáltalában a királynak azon, hogy
tábornokai közül melyik szokott kölni vizben mosdani éjfél után két
órakor?
Az volt a baj, hogy ez a vitéz hadvezér épen A** Z* herczeg (uralkodó
család ága) – és Amália princzesznek a férje.
Az pedig a királynak legifjabb nővére volt: atyjának legkedvesebb
leánya; a legszebb, a legszellemdúsabb korának hölgyei között.
Ma már minden stereotyp kiadásban megtaláljuk azt az adatot, a mit Trenk
maga holtig eltitkolt.
A király alig tudott ura lenni haragjának.
A hadcsapatokat szemlére sem vette, chamadeot fuvatott; kaszárnyáikba
bocsátá valamennyit.
És mikor visszafordult a testőrei felé, Trenk Frigyesnek azt dörmögé fél
hangon.
– Kend imfámis gonosztevő! vigyázzon kend a fejére!
Azonban ujabb inquisitiót nem inditott ellene.
Egy rejtély már ki volt találva.
Hogyan tud a légyottról itthon teremni a szerelmes oly mese rövid idő
alatt?
Ugyanabban a palotában lakik a tündérnője is, a várlak átelleni
szárnyában, melynek udvari ablakai szemközt vannak a testőrtisztek
lakásainak ablakaival.
Ennek tehát nem kell se kimenni éjjel a palotából, se visszajönni:
helyben találja a paradicsomot.
Azonban egy még nehezebb talány állt a bizonyossá lét utjában.
Hogyan lehet a testőrtisztek lakóosztályából a herczegnőébe átkerülni? A
kettőt egy három ölnyi magasságu fal választja el: felül kétszeres
vasrácscsal; azon ember át nem mászhat épkézláb. És föltéve, hogy
kötélhágcsókkal véghez vihetné is e nyaktörő merényletet, az alarmfuvás
ideje alatt az istállók előtti várudvar annyira megtelik testőrökkel, a
kik a lovaikhoz sietnek, hogy egy ilyen falon mászkáló embert annyi
lámpás mellett egyszerre meglátnának.
Volt azonban a várpalota udvarán egy óriási hársfa, melyet még a nagy
kurfürst Frigyes Vilmos atyja ültetett s az ivadékai úgy tiszteltek,
mint az izlandiak a szent Igdrazill kőrisfát.
Ennek a terebélyfának az ágai igen közel hajlottak egyfelől a
testőrtisztek ablakaihoz, másfelől a herczegnő lakosztályáéhoz.
Lehetséges volna-e, hogy valaki ezen az uton járjon a tiltott
paradicsomba? A hársfa ágai mégis csak innen is onnan is jó egy ölnyi
távolra vannak az ablakuktól.
A szerelmesek előtt nincs semmi lehetetlen.