A király ezuttal egy kegyes intéssel bocsátá el a fiatal druszáját:
vigyázzon, hogy a nyakát ki ne törje.
Azonban minden intézkedést meg tett, hogy megtudja, ki az a – nem a
hölgy – hanem a tiszteletreméltó férj, a ki tudtán kívül ilyen
megtiszteltetésben részesül. Kémeket állíttatott fel minden kijárónál, a
hol Trenk a tiszti lakhelyéről elmenni s a hová visszatérni volt
kénytelen. Nem lett semmi sikere a kémkedésnek. A rendőrség ügynökei nem
hoztak más értesitést, mint azt, hogy Trenk esténként a Spree mellett
sétál – tudósok társaságában, azután rövid vacsorához ül a
tiszttársaival a csárdában, onnan a takarodóra hazasiet a szállására. S
a testőrtisztek lakása ott volt a királyi palotának egyik
szárnyépületében, az istállók fölötti második emeleten. Az első emeletet
fegyvertárnak használták.
Az éjjeli szolgálaton levő gránátos tisztek sem tudtak jelentést tenni a
felől, hogy Trenk Frigyes a kapuzáró dobszó után ki s bejárt volna a
palota ajtaján. Még a folyosón sem találkoztak vele. A «fegyverre»
trombitálás után pedig nyomban előjött a szobájából és sietett le az
istállóba, a paripájához s ott volt a hadsorban a nyolcz percz letelte
előtt.
Egyszer éjfél után két órakor, nemsokára a klubb feloszlása után, a
király generalmarschot veretett, melylyel az egész helyőrség fegyverbe
lett szólitva, a lovasság vágtatott minden irányból a királyi várlak
felé, a gránátosok ostromlépésben siettek gyülőhelyeikre: nyolcz percz
alatt csatarendben állt tizezer harczos.
A király maga is előlovagolt a kastélyból hadsegédei és testőrei
kiséretében.
Azután egyenként magához szólitá a hadcsapatok parancsnokait, hogy a
tábori jelszót megsugja nekik.
E fülbesugás alatt oly közel hajolt a király a vezéreihez, hogy az
orczáik érték egymást.
Bizony pipaszagu volt valamennyi! Némelyiknél egy kis gyönge aromája a
foghagymának is volt érezhető.