A leány egyedül maradt.
Mintha a láz gyötörné, reszkettek tagjai, rázkódott, remegett, a hideg
veríték gyöngyözött homlokán.
Miért tanult emberi hangokat érteni? Miért kellett emberi szív mélyébe
látnia? Miért hagyta el erdejét, fenevad társait? Örülhetett volna
tovább is a napsugárnak ott, lehetett volna nyugalmas állat, melynek nem
fáj a lélek. Miért kellett lelkét föltalálnia? Most a lélek meg fogja őt
emészteni.