Egyszer zivataros éjszakán a felháborodott tenger egy hajót temetett
gyomrába, egyetlen férfi úszott a villámfénynél a haragos habokban. A
férfi sírva kérte életét a tengertől, mondá neki: hogy honn síró
családja, apró árvái vannak, kiknek kívüle nincs senkijök. A tenger
hideg lény, sem szive, sem lelke, de meg tudta szánni a siralom fiát,
parancsolt szörnyeinek, hogy azt ne bánthassák s kiveté őt sértetlen a
partra. A parton kunyhók voltak felállítva, e kunyhókban emberek laktak,
mely emberek a hozzájok folyamodó hajótöröttet – megették.