Hová lesz a szivárvány, ha a nap eltünik, hová lesz a virág, ha a tavasz
elfogy, hová lesz a csillag, ha egéről lefut? Hát a szerelem hová lesz,
ha a szív kiégett?… Mit adhatsz nekem mindenható sors a kínokért, miket
fejemre mértél? Egy perczet adj vissza, egy pillanatot azon időkből,
midőn megtudtam: hogy a paradicsom a szívben van, nem a mennyországban.
Kiűztél e paradicsomból, ajtajára állítottad hideg angyalodat. Adj
vissza egy érzést azon szenvedélyből, mely egykor kéj miatt őrültté birt
tenni, adj vissza egy csókot azon reszkető ajkakról, miknek érintése
velőmet gyujtá meg, ha csak álmomban is.
Első szerelem, első és utolsó szerelem.
Mi édesebb a szerelemnél? A bornak pohara. Kábult gyönyörei a mámor
hőseinek. Hosszú önfeledség álma. Szabad járás a tündérországban.
Gyönyör, melyhez nem férhet fájdalom. Őrültséggel határos örömök.
Kergető láz. Bűvkorona, mely minden vágyadat azon perczben, melyben
megkivántad, betölti. Akarsz felejteni? elfelejtesz mindent; akarsz
gazdag lenni? tied lesz a világ kereksége; akarsz király lenni? király
leszesz. Oh az én lelkemen a bor daemonának nincs többé ereje; nincs
többé ereje, mióta a vért megkóstoltam s megrészegültem tőle…
Oh a vérszomj irtózatos érzet, de a vérmámor gyönyöre még irtózatosabb.
Mi édesebb a bor kelyhénél? A boszú pohara. Pohár gőzölgő ellenségvérrel
megtöltve, mit a tajtékzó ajk szilaj átkok kiáltása közt, halálhörgések
hangjánál iszik meg s elolt a szívben egy évtizeden át lobogott
gyehennát vele. Hah!…
Nincsen tehát számomra az életnek semmi édessége hátra?… Van, van még
egy.
Egy utolsó kéj, ez utolsó édesség – a halál percze.