Ha tudhatná az ember: mikor fog meghalni?
Ha tudhatná azt a sötét időt, midőn szemét lehunyja és föl nem nyitja
többet, hanem lefekszik örökké tartó álmokat aludni, lelke pedig
elbujdosik, mezitelen, vezértelen a hűvös éjszakába, a véghetetlen égbe…
Miért nem tudja: hol s mikor? Mint kerülné azt a helyet, hová mégis
mennie s hol meghalnia kell! Mint számlálná az éveket, később a napokat,
a mik még hátra vannak, s mint esnék kétségbe, mikor már perczeket
kellene számlálnia…
Több jót, kevesebb rosszat tenne-e akkor? Használná-e jobban a rövidre
mért időt? vagy még tán kevésbbé félné a hosszúra mért istenitéletét?…