Úr és szolga. – Az egész világ egymásnak ura és szolgája. S nincs úr,
kinek ura, nincs szolga, kinek szolgája ne volna.
A koldus ebet tart, hogy legyen kinek parancsolnia, a fejedelmek
hízelgőket tartanak; a jobbágyok fölött uralkodik a föld ura és minden
földesúr meghajtja fejét a király előtt, – és minden király meghajtja
fejét a halál előtt…
Ez a beteg, halvány fényű égi test, a hold, rabszolgája a földnek, éjeit
világítja, meglánczolva forog körüle és tűri, hogy ez idomtalan tömeg
el-elfogja előle a napvilágot. – A föld rabja a napnak. A nap az
Altairnak, ez a Siriusnak, s így a világ végtelen közepéig kereng és
engedelmeskedik egyik hatalom a másiknak.