Szerencsére szinházi szünidőre esett a keresztelő.
Ficzere volt a keresztapa; Ficzere Antal, Borzának ismerőse, a ki kispap
volt, de amióta kilépett a szemináriumból «szabad gondolkodó»-vá lett,
versei jöttek fővárosi lapokban, barátai a «költő»-nek nevezték.
Neki nagyon tetszett ez a dolog. Ágyában a gipszfehér arczu, elkinzott
asszony, a kinek suttogó, tört szavai csodálatos boldogságról beszéltek.
Az ágy fejénél összefont karokkal Borza Béla, egy kissé megnyult
arczczal, nagyra nőtt hajjal. Ruháskosárból készitett bölcsőben,
felszallagozott czifra pólyában feküszik a kicsi és olyan vigan gőgicsél
a tejes üveg gummicsövén, mintha anya keblét színá…
– Mire kereszteljük? kérdé végre is a szemlélődő Ficzere.
A fölött már régebben megegyeztek, hogy csak igy itthon, minden egyházi
szertartás nélkül – a mely egy kissé avult és költséges is – adatik név
a kicsiny fiunak.
– Keresztelni mindenki keresztelhet, én csak ugy, mint Pecci gróf, a
római pápa! állitotta a «szabadgondolkodó», hozott is szentelt vizet,
ámbár: «viz – viz!» mondá.
Hanem a név sok vesződséget okozott. Sándornak szerette volna nevezni az
apa, Dumas Sándorról, az ifjabbikról. De szerette volna, ha egyben
Imrének is nevezheti, Madách Imre emlékére. Az anya a Béla nevet
pártolta, Ficzere Ágoston szeretett volna, Comte Ágostonról, a kit
nagyon szeretett azóta, hogy a positiv bölcselő munkáinak egy kivonatát
olvasta. A kis Hanna Lászlót emlegetett, valószinüleg az a gimnazista
László jutván az eszébe, a ki már napok óta les rá s megkergeti, a mikor
az iskolából jön.
A vitát Ficzere Antal komoly méltóságu szava – amennyire egy
huszonkétéves emberé az lehet – szakitotta félbe.
– Én megkeresztellek téged az Atya, Fiu s Szentlélek Isten nevében
Sándor Ágost Imre Bélának, Ámen! mondá s a czuczlit kivette a kis
gyermek szájából, arczát meglocsolta vizzel.
Majdnem egész éjjelen át sirt a kicsike. Ezen az éjszakán az ajtón át s
gorombaságok kiséretében mondott fel a háziasszony.
De Borza Béla nem ezekért nem tudott aludni. Ismeretlen öröm szinte
lázra izgatta. Gyermeke van. És a neve: Sándor Ágost Imre Béla.
Csak négy név, mert a Kovács Anna Lászlóját figyelmen kivül hagyták.