Csak hárman maradtak most már. A munkás kezek megfogytak és meg is
gyengültek.
Károly áldozatra határozta el magát. Hivatalt keresett, de lehetőleg nem
az államnál s legszivesebben valami hirlapnál. A képviselőházban
megismerkedett egy journalistával, a ki megigérte neki közbenjárását s
utközben bemutatta egy kardalosnőnek, a kivel véletlenül találkoztak.
Emez időponttól fogva a fiatal Waldnak felszaporodtak a szükségletei. A
zálogház is kezdett szerepelni. A doktorné s a nővér jónak látták az
éjjel egy részét is munkálkodásra forditani, de még igy se volt
kikerülhető, hogy Károly változtatni ne legyen kénytelen férfias
szokásain. Például egyszer-kétszer az is megesett, hogy nem várta otthon
vacsora. Kezdetben zugolódott, szekálta az asszonyokat, de megszokva a
dolgot, sóhajtozott, a fogát piszkálta vagy az ellenzéki hires szónokok
aznap beszédeit olvasta fel, vervvel, dühvel, orditozva olykor.