(Káldy szerződése. – Pörei. – A fekete arcz. – A néma szerep. – A
Pauli-ügy. – Káldyt elitélik. – A Bolygó Hollandi hajója nem sülyed el
tökéletesen. – Miért nem sülyed el? – Káldyt megint elitélik. – Az
angyalok élettana. – A magyar korona és a drezdai madonna angyalai. –
Miként repül a szinpadi angyal? – Podmaniczky fizet. – Az amerikai
összeesküvés. – A zongora hazaáruló büne. – Én védem Káldyt. – Az
itélet. – Miért nem védte Káldyt senki? – Az én fölebbezésem. – Mit
rendel Róma törvénye? – Menjünk Jókaihoz. – Béniczkyvel megegyezünk.)
Káldynak szerződése volt a királyi operaházzal. A szerződésbeli idő
kezdődött 1884. évi augusztus hó 16-án s lejárandó volt 1891. évi
augusztus hó 15-én éjfélkor. Fizetése volt mint főrendezőnek évenként
négy ezer forint s ezenkivül ötszáz forint működési személyes pótlék.
Ebből évenként százhatvan forintot a nemzeti szinház nyugdijalapjába
kellett befizetni. Be is fizette. A szerződésben az is kiköttetett, hogy
ha közte és az opera közt per támad, a perben az opera igazgatósága
által választott királyi járásbiróság fog itélni.
A kormány az országgyüléshez az 1888-ik év elején előterjesztést
intézett, melyben javasolta, hogy Káldy szerződését megszüntessék s neki
végkielégitést adjanak. E javaslat nagy feltünést keltett. Hiszen
főrendező mindig kell. Kevesebb fizetést nem adhatnak. Különb embert nem
találnak. Káldy ellen senki semmi váddal föl nem lépett. Miért kell hát
vele szemben megrontani a szerződést? Hiszen a szerződés három év mulva
ugyis lejár magától. Aztán Káldyt szerette mindenki. Maga báró
Podmaniczky az intendáns különösen bizott benne.
Mindez közönséges okosság és közönséges igazság. De vannak felsőbb
okosságok és felsőbb igazságok s ezek egyuttal hatalmasabbak is.
Csakhogy a mindennapi ember és a kis ember ezeket nem ismeri előre.
Volt vendégszerepen nálunk egyszer egy világhirü énekesnő s volt annak
itt Budapesten egy szemrevaló csinos komornája. Én bizony már se
egyiknek, se másiknak a nevét nem tudom. Káldy ismerte és becsülte mind
az urnőt, mind a komornát.
Káldy általában a nőkről, még a szegény kis statiszta nőkről is ugy
vélekedett, mint a szentekről. Ugy vélekedett, a hogy’ minden nemes és
lovagias embernek vélekednie kell. Ezer kósza hir daczára Káldy előtt
ugy állott szinművészetünk minden nőtagja, mint valami középkori
regényhős előtt.
Bámultunk mi ezen, de hát ő ilyen volt.