Több hónap telt el, a nélkül, hogy Veron kastély belső életében változás
történt volna. A herceg gyakrabban találkozott Kuan Dianával,
látogatásait azonban oly ügyesen tette, hogy a komoly viszonyról Dessort
gróf mitsem tudott, mitsem gyanitott. Diana időről időre
szeretetreméltóbb alakban mutatkozott férje előtt, s oly ügyesen vitte
szerepét, miként a gróf tartós és biztos boldogságról álmodozott.
Komoly őszi estén derült kedélylyel nyitott a gróf Diana időző teremébe.
Izletes és tiszta Franklinban illatos szilfa pattogott, kellemes meleget
s egészséges levegőt idézve a falak közé. A gróf dagadó vánkossal
ellátott ruganyos pamlagra ült, hová nemsokára neje is követte; mosolygó
arccal foglalván helyet férje jobb oldalán.
Boldog vagy-e Dianám Veronban?!
Kivüled magamat is megcsalnám, ha ellenkezőt mondanék… grófom, én boldog
vagyok; válaszolt a nő lelkesedetten.
Igy tehát egészen nyugodt lehetek… Gondolkozol-e még a hercegről? A gróf
hangjában csak ügyesebb emberismerő vehetett volna észre némi gúnyt.
Diana azonnal elkomolyodott, és sértett önérzettel válaszolt:
A grófnak, ugy látom, érdekében fekszik, hogy feledjem a herceget, s
mégis felemliti őt előttem, hogy visszavarázsolja emlékembe.
Bocsáss meg asszonyom! midőn boldogok vagyunk, akaratlanul eszünkbe
ötlenek mindazok, kiktől félünk, hogy boldogságunkat megzavarhatják.
Kérdésemmel nem volt célom sérteni, s a herceg felemlitésével csak azt
akartam felmutatni, hogy mennyire szeretlek.
Köszönöm. Igérd meg mindamellett, hogy feledni fogod a herceget, s az
Anglien nevet többé nem emlited előttem. A multban vannak kedves és és
gyülölt halottjaim, hagyjuk azokat nyugodni; én a jelenben boldog
vagyok, ha a mult halottjait mind feltámasztanók, oly lényeket is
idézhetnénk életre, kik boldogságomat megsemmisithetnék.
A gróf nem felelt, örömet sugárzó szemekkel tekintett Dianára. – Pár
percig szünet lőn.
A napokban gondolkodtam róla, ne töltsük-e a telet Párisban; a tél
örökkévaloságnak fog tetszeni ezen elhagyatott kastélyban, mig Párisban
a nagyélet, s müvészet karjaiban észrevétlenül fog elrepülni.
Maradjunk Veronban, örömestebb tölteném házasságom első évét távol a
nagy világ zajától, hol több rózsák viritanak, de több a tövis is.
Maradjunk hát Veronban, én ohajtásodnak hittem hizeleghetni, midőn
Párist felemlitém; mi engem illet, én Párist akár mindenkorra
nélkülözhetném, én Párissal tökéletesen elteltem, s kivált veled
szeretett Dianám, Kamcsatkát is élvezhetőnek fognám találni.
Dessort gróf a legszeretetreméltóbb férj a világon; Györgyöm, én neked
végtelen sokkal tartozom…
Egyedül szerelmeddel Dianám, szeress, s fogadd helyette akaratomat,
rendelkezzél azzal, mint sajátoddal.
Diana ajkain csipős gúnymosoly rángatódzék keresztül, a gróf azonban
mitsem vett észre, ő még mindig nejének szavairól gondolkodott.
De olykor-olykor egy kis kirándulás nem lesz ellenedre, p. o.
meglátogathatnók Dervilliers marquist a szomszéd majorban, Viard grófot
Vitriben?
A marquis szeretetreméltó öreg úr, Viard gróf neje régi barátném, már
régebben gondolkodtam ilyszerű kirándulásokról.
A tél mégis felettébb unalmas fogna lenni ez izolált kastélyban, a
marquis szereti a vendégeket, termeiben összegyülnek a vidék nemesei,
mig Viard grófnál a nevezetesebb müvészeket találjuk.
Szeretetreméltó házak, s én előre sok élvet igérek magamnak.
Meglátogathatnók Prevel abbét is: ő valóságos bekötött könyve e vidék
többszázados historiájának, az ilyen egyének hosszabb téli estéken
megfizethetlenek.
Hát Monterau gróf az öreg tábornok, kedves leányával, Helennel?! őket se
feledjük ki a sorozatból.
Minden valamire való nemest meg fogunk látogatni, egyik nap ennél, a
másik nap amannál, harmadnap Veronban – észre sem veendjük, midőn jég és
fehér havas lepel helyett zöld fákat és virágokat szemlélendünk.
E tárgyalás közepett Diana hálótereméből ablakzörej hallatszott.
Mi az?! kiáltott a gróf hirtelen, s azon percben fölállott, ugy
tetszett, mintha hálótermed ablakainak valamelyik tábláját meghajitották
volna?
Diana valamivel halványabb lőn; csakhamar azonban összeszedve minden
erejét, a lehető legnagyobb nyugalommal válaszolt.
A jobboldali ablak kapcsai kissé meggyengültek, a szél többször
felriasztott már legmélyebb álmaimból.
S mindezt ily későn tudatod velem Dianám, az egész nehány percnyi munkát
igényel, s te legszebb álmaidat áldozád fel ily csekélységnek.
A grófnak jól esett, hogy ezen alapon kiváncsiságát kielégitheté,
azonnal gyertyát vőn és sorban megnézdelé a hálóterem ablakait.
Nyugalommal tért vissza nejéhez.
Igazad van Dianám, a kapcsok gyengültek meg; reggel első teendőm leend
azok megerősitését parancsolnom.
Még egy ideig beszélgettek, későbben a gróf jó éjt kivánt, s valamivel
nyugtalanabbul, mint jött – távozott.
Diana a jövő percben már nyitott ablaknál állott, kihajlott azon, s alig
hallhatólag suttogott: A gróf ébren van és őrködik. Csakhamar azután
becsukta az ablakokat s lenyugodott.
Másfélóra mulva Dessort gróf nyitott szobájába, megcsókolta s érzékenyen
szólt:
Még egyszer akartam jó éjt kivánni szeretett Dianám.
S megvizsgálni nem rejtőzik-e a herceg termeimben – szólt Diana magában.
Jó éjt grófom.
Későbben csend lőn a Veron kastélyban.