Tubal, ön atyámtól megkérte kezemet, s jött azt nékem jelenteni.
Palma, Sanpalma! ő nem csak a föld, hanem az égnek is választottja.
Belát az ember gondolatjaiba, s tudomása van termeiben oly dolgokról,
melyek a Phalonio-Tran termeiben történnek. Palma nekem nemcsak e földön
nyujt boldogságot, hanem az örök üdvességet is biztositja számomra.
Mi engemet illet, én már csak tulvilági boldogságról álmadozhatom; –
válaszolt Palma szomoruan.
Phalonio-Tran nékem ajándékozta a kedves Palma kezét.
Palma hüséges és engedelmes leány, s atyja parancsolatjának
engedelmeskedni fog.
Tubalnál vadabb borju nem volt egész Afrikában; még Palma fenebbi
nyilatkozataiból sem birta, vagy nem akarta kitudni, hogy a kedves
gyermektől nem szerettetik.
Mit Afrika szépet, nemest, magasztost, nagyszerűt felmutathat, lábaidhoz
rakom, s magam is elődbe térdelek.
Palma hallgatott.
Europai müvészekkel népesitem meg afrikai gyarmatomat, kik éjjelt
nappallá teremtnek, csakhogy téged mulattathassanak.
Palma hallgatott.
Parancsolj, magam szántom a rizsföldet, magam töröm a cukornádat, magam
készitek csukoládét, magam kefélem rabszolgáimat.
Palma hallgatott.
Dacára e sokat beszélő hallgatásnak, Tubal Palmával harmadnap
megesküdött.
Europától Afrikáig folyvást zokogott Palma, vizen és szárazon.
A legelső nap estéjén haladéktalanul, a legiszonyatosabb alakban mutatta
be magát a kékvérü afrikai. Felborzolt hajjal és kidüledt szemekkel
jelent meg fehér bőrü neje előtt.
Szerettél-e előttem valakit Palma? mert ha szerettél, azonnal
megnyúzlak.
Palma ég felé emelte szemeit, azután Kalabria felé tekintett, sohajtott,
s igy válaszolt:
Sohasem szerettem senkit!
Ugy üdvezülj? ugy kapj csörgőkigyóhimlőt? sárgalázt? és fekete
epemirigyet.
Igen!
Ilyetén kitörés után azután szerelmi őrjöngésbe esett, átkarolta Palmát,
csókjaival fojtogotta, melyek tikkasztók, s fulasztók valának, mint a
Samum és Sirokko.
Egyetlen panasz sem hangzék Sanpalma ajkairól.
Egy szeretetreméltó majommal időzött Sanpalma; Tubal ez ártatlan
szórakozás közepett lepte meg, neki rohant, egyetlen ökölütéssel földre
teritette, s csergedező vérében gyönyörködve, igy orditott:
A majmoktól is féltelek, még egy ilyen rendezvous, és á la Othello
megfojtalak.
Palma sirt, égfelé emelé szemeit, Kalabria felé tekintett, de
hallgatott.
A majomnak szive repedt meg bánatában.
Orkán, villám és mennydörgés közepett hurcolta őt kocsikázni.
Nappal kellett alunnia, éjjel mulatnia. Tubal felforgatta a természetet,
hogy afrikai kedélye ne unatkozzék; de Sanpalma, mint olyan lény, ki e
földön már mitsem remél, s mitsem vár, szótalanul engedelmeskedett.
Imádsz angyalom?
Istent imádom csak Tubal, az embereket legfeljebb szeretnem lehetne.
Én Moab vagyok Giaur, nagyobb minden Phariseus, Jebuseus, és profétánál.
– Ezeket elorditva Sanpalmát arculcsapá.
Palma sirt, égfelé emelé szemeit, Kalabria felé tekintett, de egy szót
sem válaszolt.
Mig ezek Afrikában történtek – Phalonio-Tran meghalt Europában.
Tubal egy hivatalos kirándulást tett Maskarába, szóval, nem volt
odahaza. A majom s Palma boldogok voltak, mulatozhattak egymással. Tubal
előbb jött meg, mintsem váratott. Egyedül találta a majmot, és
Sanpalmát.
Dühtől vonagló ajkakkal, dühtől reszkető karjain vitte Palmát egy
kokusfa alá. Palma az ég felé tekintett és mosolygott. Tubal ellenben
bőgött, Palmát zsinegen felkötötte, és megfojtotta.
Phalonio Tran mindenféle kötelezvényeit, s egy bőrt küldött Europába,
egy ilyen tartalmu levél kisérete mellett:
„Kedves urambátyám! Mielőtt meghalunk, szükség számadásainkat
bevégeznünk. Én önnek legdrágább kincsét tettem semmivé, küldöm helyette
passiv kötelezvényeit. Quittek vagyunk. A bőrrel beszámolok, mint minden
becsületes bojtár.
Tubal m. p.
Phaloniot már a sirban találván e levél, a massae curatorok nem birták
kitalálni minő bőr a Tubal által küldött bőr, és – cipőket csináltattak
belőle.
* * *
Századunkban ilyetén forma regények, s novellák kezdenek divatozni.
ANGLIEN HERCEG és KUAN DIANA.