Gyakran megesik, hogy bizonyos dolgok bebizonyítására oly példákat hoz
fel valaki, melyeknek igazolására szintoly joggal lehetne a
bebizonyítani szándékolt dolgokat is felhozni. És ez gyakran megteszi a
kivánt hatást; mivel a hallgatók – azt hivén, hogy épen a bebizonyítani
kivánt dolog az, a mely nehézséget okoz s a melyet nehéz bebizonyítani,
– a felhozott példát világosabbnak s igazabbnak fogják látni. Így ha
valaki valamely általános dolgot akar kimutatni, egyes különleges esetet
hoz fel például;, s viszont ha valamely különös esetet akar
bebizonyítani, általános szabályt hoz fel. S a hallgatók az előadó által
bizonyítani kivánt dolgot mindig homályosnak, s a bizonyítékul felhozott
példát mindenkor világosnak fogják találni; mert ha valaki valamit be
akar bizonyítani a hallgatóság azt már előzetesen is azzal a
képzelődéssel és előitélettel fogadja, hogy az, épen azért, mert be
akarják bizonyítani, homályos; míg a bizonyítékul használt példa
világos. Így aztán szivesen hallgatják a bizonyítást.