Századokkal ezelőtt volt az ecsedi lápban egy Sárkány. Ez a Sárkány a
vidék barmaiból becsületesen kiszedte a dézsmát s iszonyú ordításával
megrengette a tért. Híre messzire elhatott az országban, sokan mentek
megszabadítani e vidéket e szörnytől, de végre is a Sárkány maradt az
úr, pedig véres tusákat vívtak.
Végre jött egy vitéz, a Károlyi nemzetségnek egyike, ki dühös csatába
ereszkedett vele. Vitéz kardja csak úgy szikrázott a Sárkány pikkelyein.
Dühös küzdelem után végignyúlt a kígyó a fövényen s csak mérges nyelvét
öltögeté ellenfele felé, az pedig ártalmatlanná tevén, fogait kivette s
vállára emelve húzta maga után a kastélyba.
A hely, hol a küzdelem történt s hol későbben falu emelkedett, _Mérk_
nevet kapott, mivel ott mérkőzött meg a vitéz a Sárkánnyal.
Hogy vitte a vállán s kifáradt, letette a kígyót s kissé megpihent; majd
tovább indulva, vállára vevé, hol ez történt s hol idővel helység lett,
_Vállaj_ nevet nyert.
Igy haladt tovább szörnyű terhével, mely vadul forgatta reá szemét s
addig rángatódzott, míg kiszabadítá és csalános gazban vonta meg magát,
de onnan is kivonszolta a semmitől nem rettegő vitéz; itt is helység
lett későbben s _Csanálos_ nevet kapott.
Hogy többé ne legyen baja a Sárkánnyal, jónak látta, mikor megpihent,
szemefényét kiásni, ezen a helyen is község támadt s a neve _Fény_ lett.
Végre sok fáradság után bevitte a kastélyba.
(Ipolyi A. gyüjteményében 582. sz. Lévai Lajos gyüjt. Felső-Bánya.)