Hol volt, hol nem volt, volt a világon egy fiatal király, ki midőn
vadászott az erdőben, egy szarvasra bukkant; a szarvast űzve, házra
talált. Itt egy ideig hallgatódzott, azután benyitván, egy földalatt
levő üregbe jutott, ahonnét nézte, miként kínozzák az Ördögök az ottlévő
lelkeket.
Midőn az Ördögök meglátták, nekimentek, mondván:
– Isten segíts meg!
Ekkor az Ördögök arra kérték, hogy haza menve, senkinek föl ne fedezze a
pokol hollétét.
– Jó, – felelt a király – ha egy zsák aranyat adtok, meg hazavisztek,
akkor megteszem.
Ekkor egy Ördög a királyt egy zsák arannyal a hátára vette s hazavitte.
Midőn a király háza előtt voltak, a király agarai elébe futottak.
– Mik ezek? – kérdé az Ördög.
– Ezek az én Ördögfogó agaraim! – mondá a király, mire az Ördög ijedten
hajítá le válláról a királyt és a zsákot, azután futott, míg a pokolba
nem ért s ott elbeszélte, hogy vannak a földön Ördögfogó agarak; ezóta
az Ördögök a papokat s egyéb Isten szolgáit _Ördögfogó_ agaraknak
nevezik.
(Ipolyi A. gyüjteményében 459. sz. Wéber Károly gyüjt. Szeged.)