Az öreg Pusztának két gyermeke volt: a Tenger és a Délibáb.
A Tenger nagyravágyó volt és egészen elnyomta a Délibábot, a Szél
azonban szerelmes volt a Délibábba és azért elkergette a Tengert, így
maradt csak neki egy lánya: a Délibáb, ki azonban a Szelet nem szerette,
hanem a Napot; ezért emelkedik a Naphoz és ha a Szél fuvalni kezd,
habozik; míg ha nagyot fuj, elszalad előle s valahányszor a Nap süt az
ős Pusztára, mindenkor emelkedik hozzá kedvese, csak mikor lenyugszik,
ereszkedik le ő is a Puszta kebelére.
(Ipolyi A. gyüjteményében 615. sz. Békés.)