110. A pénzt terítő kakas.

Volt egyszer egy házaspár, a nőnek egy tyúkja, a férjnek egy kakasa

vala.

Az asszony mindennap evett rántottát, mert tyúkja mindennap tojt egyet,

a kakas ugyan szinte tojott, de a férj még sem ehetett rántottát, az

asszony pedig nem adott neki. Erre a férj jól megverte kakasát, annyira,

hogy lábát el is törte; a kakas bánatában vándorolni ment. Előtalált

először is egy rókát, amely kérte, hogy vigye el őt.

– No, bujj belém! – mond a kakas s meglett.

Ugyanígy történt egy farkassal és egy magánosan folydogáló folyóvízzel.

Este egy erdőbe, egy zsiványházba érkezett, a kútra ült fel. A farkas és

a róka a gyomrában igen megéheztek.

– Vannak – úgymond – egy ólban ludak, másikban hízott sertések, egyétek

meg!

A farkas és a róka úgy tettek, azután ismét belementek a kakas hasába, a

folyóvízből jót ittak.

A zsiványok éjszakára hazajöttek, keresik a ludakat és sertéseket, de

sehol sem találják; legalább a kakast akarnák megenni s befűtvén jól a

kemenczét, beleteszik; ekkor a folyóvíz kiömlik a kakas hasából s

eloltja a tüzet, a róka és farkas pedig szinte kijönnek s a zsiványokat

elkergetik. Ezek mindent igérnek a kakasnak, csak ne bántsa őket.

A kakas három zsák pénzt kívánt s miután utolérte, egyet a rókára,

másikat a farkasra tett, a harmadikat ő vitte s így mentek vissza a régi

gazdához.

A kakas felállván a kapufélfára, nagy haraggal kiáltotta:

– Gazda, nyisd kapudat, terítsd ki ponyváidat!

A gazda kinyitá kapuját s három ponyvát terített ki s a kakas mindegyik

ponyvára egy-egy zsák pénzt terített el.

A nő megirigylé férje szerencséjét, tyúkja lábát szinte eltörvén,

vándorolni küldé. Ez elment és messze földeken minden szemetet

felkeresett és kapart; végre talált egy fél krajczárt, ezt szájába

vevén, nagy fittyel felszállt gazdasszonya kapujára, kiáltván:

– Gazdasszony, nyisd kapudat, terítsd ponyváidat!

A gazdasszony majd összetörte magát, úgy szaladt, a tyúk pedig egész

ünnepélyességgel letette a ponyvák egyikére a szeméten talált fél

krajczárt.

A gazdasszony erre úgy megharagudott, hogy azonnal agyonütötte és

megfőzte tyúkját, mely lakomára férjét is meghíván, a két házastárs

összebékült.

(Ipolyi A. gyüjteményében 88. sz. de 87. szám alatt van idézve. Pajor

István gyüjt. Kis-Csalomja.)

Ipolyi Arnold népmesegyüjteménye; Magyar népköltési gyüjtemény 13. kötet · 第 141 / 236 题