Az alacsony termetű, vastag lábszárú Kampó Temesvárott lakott, Budára a
királyhoz járt ebédre.
Elváláskor Mátyás király mindig süvegelte őt, miért is a királyné
kérdezé férjét, vajjon micsoda oknál fogva tartja oly nagy tiszteletben
e hitvány embert?
A király felelet helyett felszólítá Kampót, mutatná meg emberségét a
királyné előtt.
Másnap eljövén Kampó ebédre, a palotaajtó kinyitásakor felső
állkapczáját az ajtó felső részébe, alsó állkapczáját pedig a küszöbbe
akasztá s a királyi terembe tüzet okáda; a királyné rémüle ében székébe
hanyatlott, de csakhamar Kampó ölében termett.
Ugyanezen időben történt, hogy a törökök Szeged felső részébe betörvén,
azt pusztítani kezdték. Kampó az ezt hírül vivő alsóbbrendű Táltostól
csak azt kérdezé:
– Hol szöktek be?
S miután ezt megtudta, csakhamar útban termett szinte táltos lovával és
rettenetes kardjával.
Midőn Szőregnél (Szeged mellett levő falu) jött, a törökök már rémülni
kezdettek. Minthogy a Tiszán akkor még híd nem volt, az elébe menő
kompot pedig már nem győzte várni, azért, mikor ez a Tisza közepére ért,
az innenső partra ugratott, hol egy öreg asszony által figyelmeztetett,
hogyha a tetőtől talpig pánczélba öltözött első török vitézt legyőzi, a
többiekkel könnyen elbánhatik.
Kampó megtalálván az öreg banya által mondott vitézt, – minthogy másutt
bele nem döfheté kardját – köldökön szúrá keresztül. Legnagyobb vitézök
elestével a törökök fehér zászlót tűztek föl; de Kampó arra mit sem
ügyelt, mert:
– Nem jöttem én – mondá ő – egy ember haláláért háborúba!
Azért mindaddig kaszabolá őket, míg ki nem fáradt.
Ekkor Kampó tűze kardja hegyére fehér kendőt, nem mintha ő akarna
kegyelmet kérni; hanem hogy kegyelmet akar adni az eddig életben
maradtaknak, mire a törökök éljent kiáltának.
Ezután átment Kampó a Tisza tulsó partjára (hol most Újszeged van)
pihenni; de alvásakor egy török katona fejét vevén, azt a basának vitte,
ki is őt ezen vitézhez nem illő tettéért felmagasztaltatta. Ily halállal
végezte éltét a jégtestű Kampó Táltos.
(Ipolyi A. gyüjteményében 290. sz. Debreczeni János gyüjt. Szeged.)