Egyszer volt, honnan volt, még az Óperencziás-tengeren is túl volt, volt
egy kis nyúl. Ez a kis nyúl elment egyszer legelni a mezőre s a pergőjét
felakasztotta egy kis fára; de midőn visszament érte, már akkor megnyőlt
a fa olyan magasra, hogy nem érhette el. Kérte tőle: adja vissza neki a
pergőjét!
– Nem adom én, eleget adtam már!
Megharagszik a kis nyúl, elment a fejszéhez:
– Kérlek, fejsze, vágd ki a fát, nem akarja ideadni a kis harangomat!
– Nem vágom én, eleget vágtam már!
Elmegy a kőhöz:
– Kérlek kő, verd ki a fejsze élét, fejsze nem akarja kivágni a fát, fa
nem akarja ideadni kis harangomat!
– Nem verem én, eleget vertem már!
Itt sem boldogulván, elment a vízhez:
– Kérlek te, víz! mosd el a követ, kő nem akarja kiverni fejsze élét,
fejsze nem akarja kivágni a fát, fa nem akarja ideadni kis harangomat.
– Nem mosom én, eleget mostam már!
Még itt sem boldogulhatván, elment az ökörhöz:
– Kérlek te, ökör, idd ki a vizet! víz nem akarja elmosni követ, kő nem
akarja kiverni fejsze élét, fejsze nem akarja kivágni a fát, fa nem
akarja ideadni kis harangomat!
– Nem iszom én, eleget ittam már!
Elmegy a mészároshoz:
– Kérlek, mészáros, vágd le ökröt, ökör nem akarja kiinni vizet, víz nem
akarja elmosni követ, kő nem akarja kiverni fejsze élét, fejsze nem
akarja kivágni fát, fa nem akarja ideadni kis harangomat!
– Nem vágom én, eleget vágtam már!
De már nagyon megharagudott s elmegy a bolhához:
– Bolha, te, csípd meg mészárost, mészáros nem akarja levágni ökröt,
ökör nem akarja kiinni vizet, víz nem akarja elmosni követ, kő nem
akarja kiverni fejsze élét, fejsze nem akarja kivágni fát, fa nem akarja
id’ adni kis harangomat!
A balha megcsípte a mészárost, mészáros levágta az ökröt, az ökör
megitta a vizet, víz elmosta a követ, a kő kiverte a fejsze élét, fejsze
levágta a fát, fa visszaadta a harangot s a kis nyúl még most is
harangoz vele, ha el nem hagyta.
(Ipolyi A. gyüjteményében 24. sz. Bihari István gyüjt.)