Ez igen jeles férfiú volt a monda szerint. Deákkorában tizenkét társával
együtt agyonütvén tanítóját, erdőben lappangott. Az embereknek nagy
hasznára volt; mert a szegényeknek és ügyefogyottaknak nagy segedelmet
nyújtott. Ha valamely gazdag a vásárra ment és négy ökröt hajtott,
kettőt elvevén tőle, annak adta, akinek egy sem volt. Ha a szegény
deákok hazafelé útaztak, a posztót az egyik fától a másikig mérte nekik,
de csak azoknak, akiknek jó bizonyítványuk volt. Sok, káros rablót és
mérges állatot elpusztított.
Egyszer vendégsége közben megparancsolta társainak, hogy ugorjanak s a
leghátulsó egész a fatetőig ugrott fel; míg a legelső alig emelkedett
fel. Végre Liptóban elfogták, tudniillik borsót hintettek el egy
térségen, odacsábítván, eltaszították s a szíjat, melyben
meggyőzhetetlen ereje rejlett, szeretője árulása következtében levágták.
Ekként Janosik elvesztvén erejét, kegyetlenül kivégeztetett. Ezért az
igen jeles férfiúért most is egy véka ezüstöt fizet minden évben Liptó
vármegye.
(Ipolyi A. gyüjteményében 49. sz.)