Egy szegény embernek nem volt több három garasánál, egy erdőn útazott
keresztül a közellevő városba azzal a szándékkal, hogy ott magának
garasért kenyeret, garasért dohányt vegyen.
Útközben azonban előtalálkozott Krisztus Urunkkal és Szent Péterrel
három ízben egymásután, kik mindig más és más koldus képében jelentek
meg s kértek tőle alamizsnát. A szegény ember könyörületből mind a három
garasát odaadta nekik s éhesen tovább ballagott. Szép tettért Krisztus
Urunk meg akarta jutalmazni; megkérdezte tőle, mit kér? Szent Péter örök
üdvösséget javasolt neki, hogy azt kérje; de ő csak földi javakról
gondoskodott, az első garasért oly pipát kért, melyből füstölni soha sem
szűnik meg; a másodikért oly poharat, melyből a bor sohasem fogy ki; a
harmadikért oly zsákot; mely mindent magába zár, ha megrázza gazdája.
Pipa Misó e három jószágot bírván, egy kastélyban kívánt meghálni, hol
tizenkét órakor az Ördögök szoktak megjelenni s az ott hálókat
szétszaggatni. Valóban tizenkét órakor megjelent tizenkét Ördög, tüzet
okádó szájukat tátva tartván, Pipa Misót körülfogták; azonban Pipa Misó
megrázta zsákját, az Ördögöket belehajtotta mind a tizenkettőt és
sótörővel zúzta fejöket egész belefáradásig. Parancsára minden Ördög
kész volt mindent megvallani. Kiásták neki a kastély négy szegletéből az
elátkozott s őrzésükre bízott arany-, ezüst-, rézpénzt s megesküdtek,
hogy soha életükben e helyre nem jönnek. Pipa Misó reggelig zsákban
tartotta őket, reggel megpatkoltatta és szabadon bocsájtotta őket. E
pénzből öreg szüleit megsegítette s tizenkét parasztot megházasított.
Testamentomot is hagyott maga után: pipáját egy korcsmárosnak, kupáját
korcsmárosnőnek hagyta, maga pedig zsákjával együtt még életében
másvilágra vándorolt.
Mennyország kapujához érkezvén, Péter a pokolba igazította, ahol a
hétfejű Kutyát (Fenét) zsákjába hajtotta, a pokol pitvarába bement, de
amint a tizenkét megpatkolt, tánczoló Ördögöt megpillantották, szörnyen
megijedtek tőle, a pokol vizén függő lánczhídat hirtelen felkapták s
kétezer esztendeig senkit se bocsájtottak a pokolba.
Pipa Misó – mit volt mást tennie – visszatért a mennyország kapujára
zörögni, melyen midőn Péter kinézett, Pipa Misó a Fenét a mennyországba
bocsájtá, melynek kihajtásával míg az Angyalok foglalkozának, addig Pipa
Misó az ajtó mögé vevé magát, a visszatérő Pétert zsákjába hajtá, s ki
sem ereszté addig, míg Péter meg nem ígéré, hogy az ajtó megett hagyja.
(Ipolyi A. gyüjteményében 140. sz. Nyitra.)