Volt egyszer egy szegény ember s annak két fia, kik faszedegetéssel
keresték élelmöket; az idősebbiket hívták Jánosnak, a kisebbiket
Fillinkónak.
Az apjok kérdezte egyszer Jánostól, hogy mi akar lenni? azt mondta, hogy
kerékgyártó; Fillinkó pedig azt mondta, hogy ő tolvaj lesz. Az apja
mocskolta, hogy tolvaj ne legyen, hanem becsületes ember; de Fillinkó
azt mondta, hogy ő tolvaj lesz minden módon.
Ekkor az apja elkergette s ő az erdőbe ment s ott látván egy embert, ki
kecskét vezetett, hogy azt ellophassa, először is egy kanalat ellökött.
Látván az ember a kanalat, igy szólott magában:
– Van, fel sem veszem!
Azután odább menvén, ismét ellökött Fillinkó egy villát; azt sem vette
fel az ember; azután ismét egy kést, azt sem vette fel; azután Fillinkó
elvetvén a tokot is s az ember búsulván rajta, hogy fel nem vette,
visszament érte, a kecskét addig megkötvén egy fához, Fillinkó
odamenvén, a kecskét elvezette.
Ekkor Fillinkó azt mondta az apjának, hogy jelentse fel őt a királynak,
hogy ő nagy tolvaj. A királynak az értésére esvén, azt mondá
Fillinkónak, hogyha a nyáját el nem lopja, felakasztatja, ellenkezőleg
pedig nagy jutalmat ad. Fillinkó elmenvén a faluba kéregetni s pálinkát
vett a pénzen s kiment a pusztára, hol a király nyája volt. Előfogták a
kutyák, a gazda egy bojtárt elküldött, hogy nézze meg, miféle embert
ugatnak a kutyák? Látván, hogy szegény koldus, a tanyába behívta s
Fillinkó a nála levő butykosból megkínálta őket pálinkával.
Megrészegedtek ekképen a juhászok, a kutyáknak a nála levő czipóból
adott, melyet pálinkával megöntözött és a nyájat elhajtotta a király
udvarába.
Reggel felébredvén a király, kiment s látja, hogy Fillinkó alszik a ház
alatt, felkölti, s kérdi, hogy ellopta-e a nyájat? Fillinkó megmutatta,
már az akolban volt, s a király nagyon megdícsérte őt.
Másodszor azt mondta a király neki, hogyha a felesége ujjáról a
jegygyűrűt le nem lopja, felakasztatja.
Éjjel Fillinkó a szénát meggyujtotta az udvaron s a királyné addig
beszélt az urának, míg ki nem ment megnézni a tüzet, Fillinkó addig
bement a szobába s elkérte a királynétól a jegygyűrűt, hogy Fillinkó el
ne lopja! A királyné azt gondolta, hogy a király kéri, odaadta neki:
Fillinkó a jegygyűrűvel kiment.
Reggel kérdezi a király, ellopta-e a jegygyűrűt? átadta a királynak.
Harmadszor azt mondta a király, hogyha az éjjel az oláh papot el nem
lopja, felakasztatja, ellenkező esetben pedig nagy jutalmat ad.
Ekkor Fillinkó elment a czigányokhoz s megparancsolta a király nevében,
hogy rákot fogjanak. Fogtak is eleget s Fillinkó a rákokat elvitte a
templomba; ollójuk közé egy-egy kis viaszgyertyát tett égve; maga pedig
felment a szószékbe, magára vévén egy lepedőt s elkezdett imádkozni. A
pap szakácsa bement a templomba, látva mindezeket, beszaladt a paphoz,
hogy a templomban van az Isten, imádkozik s hívja a papot, hogy menjen
oda. A pap egyszerre rávette a ruháját, bement a templomba s látván
Fillinkót a szószékben s körülötte a rákokat, azt gondolta, hogy az
Isten van ott az angyalokkal. Meglátja Fillinkó az oláh papot, így szól
hozzá oláhul:
Hái pȧrintye drág ámnyó
Hajde bagaszák – amnyó
Si dutsėlȧ domnyézó
Comnifursz Fillinkó.
Hej, én papom, gyere, bújj a zsákomba.
Én vagyok az Isten.
Elviszlek mennyországba,
Mert majd ellop Fillinkó!
A pap nagy áhítattal odament s belebujt a zsákba, Fillinkó elvitte a
király magtárába s lefeküdt ő maga a tornáczba.
A király felkelvén, ismét látja, hogy Fillinkó alszik. Felkölti s kérdi
tőle, hogy ellopta-e a papot? A királyt a magtárba vezette, ahol a pap
volt; látván a király a papot, jól elhegedültette, Fillinkót pedig
megjutalmazta.
Negyedszer azt mondta a király, hogy a Plútó által elrabolt nőtestvérét,
ha elhozza, neki adja feleségül s fele birodalmát, ha pedig nem hozza
el, akkor felakasztatja.
Fillinkó kért a királytól egy talyigát s arra néhány követ és kőmíves
szerszámot tett fel, magát belefogván, elindult Plútóhoz. Megállott az
udvar közepén, elkezdett építeni. Plútó ezt látván, leküldött hozzá egy
Ördögöt, hogy kérdezze meg: mit csinál Fillinkó? Azt mondta Fillinkó,
hogy templomot.
Az Ördög rémülten szaladt Plútóhoz megmondani; Plútó tüstént mást
küldött le, hogy hagyjon fel vele; de Fillinkó csak építette tovább.
Ekkor a feleségét küldötte le Plútó, de Fillinkó tovább építette, csak a
mellett a feltétel mellett volt hajlandó felhagyni, ha a királyleányt
visszaadják. Mit volt, mit nem tenni, visszaadták a királykisasszonyt,
elindult haza; de utána küldött Plútó egy Ördögöt, hogy a leányt hozza
vissza! Elérte az Ördög Fillinkót s azt mondta neki:
– Azé a kisasszony, aki ezt a buzogányt feljebb bírja hajítani.
Az Ördög magasra hajtotta, Fillinkó csak méregette; kérdi az Ördög, mit
méreget s mit néz?
– Azt nézem, hogy a holdban lakik egy bátyám, kovácsmester, ahhoz hajtom
ezt a buzogányt.
Az Ördög elvette tőle, hazament. Plútó ismét másikat küldött utána,
elérvén az Ördög Fillinkót, azt mondta neki:
– Azé a kisasszony, aki futósabb lesz.
De Fillinkó azt mondta az Ördögnek:
– Ne velem fuss versenyt, hanem csak az öcséimmel s oda vezetvén egy
bokorhoz az Ördögöt, felugrasztotta a nyulat, melynek nyomába sem
hághatott az Ördög.
Ekkor hazavitte a királykisasszonyt, nagy lakodalmat csaptak s máig is
élnek, ha meg nem haltak.
(Ipolyi A. gyüjteményében 18. sz. Bakos Antal gyüjt. Szent-Imre.)