Volt egyszer egy szegény, nagyon szegény ember, volt neki felesége is;
minden szegénysége mellett legfőbb kívánsága volt, ha felesége egy
gyermeket szülne.
Egyszer kiment a szőlőhegyre dolgozni, mert a szőlő volt egyetlen
vagyona, de nagy szerencsétlenség érte, mert aznap éjjel a jég mind
elverte a gyümölcsét, tehát szomorúan ült le egy fal alá. Ekkor
hozzájött az Ördög kis ember képében s kérdi tőle, mit szomorkodik?
– Eh, – mond a szegény ember – oly szegény vagyok, hogy nincs mit ennem!
– Ha csak ez a bajod, én segítek rajtad, de csak úgy, ha azt megígéred,
nekem, ami felől nem tudsz, hogy otthon van, ha azt nekem adod, segítek
rajtad!
A szegény ember gondolta, nagyon kicsinység lehet az s odaígérte, hozzá
még tulajdon vérével írta alá az Ördögnek a szerződést; az Ördög azután
adott neki annyi pénzt, amennyi kellett. Nagy örömmel ment haza a
szegény ember, de íme, a felesége szép fiúgyermeket hoz elébe. Majd
leesett a lábáról ijedtében, erre nem is számított; eldobta a pénzt és
síránkozva mondta el a feleségének, hogy mi történt vele. Mentül nagyobb
és okosabb lett a gyermek, annál jobban fájt a szüleinek, hogy az Ördög
elviszi; sírtak-ríttak.
Egyszer kérdezé a gyermek, hogy mit sírnak? Eleinte nem akarták
megmondani, de azután elbeszélték; azt mondja a fiú:
– Ne féljenek, kedves szüleim, majd elkérem én a pokolból az aláírást!
És midőn a tizenkét esztendőt elérte, elment szüleitől.
Ment, mendegélt, bement egy nagy erdőbe, ahonnan sehogyan sem tudott
kijönni; látott ott egy házikót, mely csupa halálfőből volt. Isten neki!
bárki lakik itt – gondolá magában és bement. Ott ült egy öreg asszony és
ijedten tekintett a fiúra:
– Óh, fijam, mint jöttél te ide, hisz’ ide még a madár sem száll s ha
fijam hazajön, azonnal felfal! Látod a halálfejeket, egy hibázik, ez
bizonyosan tiéd lesz, de bújj el!
A fiú elbeszélte, miként ő a pokolba útazik és hogy miért megy ő oda.
Míg ő ezt beszéli, hall nagy fúvást és bejön egy ember.
– Mama, emberhús, büdös! Mama, emberhús, büdös!
– Egy szegény fiú van itt!
– Csak elő! Csak elő!
– Ugyan, – mond az anya – a pokolba útazik!
– A pokolba? No, gyere elő! Ha azt meg nem teszed, mindjárt megeszlek,
de ha megteszed, akkor könyörülök rajtad! Ha pokolba mégy, nézd meg azt
az ágyat, melyben Mádaj lelke fekszik és kérd el azt az írást, melybe az
van írva hogy miként szabadulhat meg Mádaj lelke abból az ágyból!
A fiú megígérte, ment a pokolba, elért egy nagy vaskaput, mely kinyílt
és a legnagyobb Ördög elébe jött. A fiú kivette a szentelt füstölőt és a
Szentírást, elkezdett olvasni és füstölni, úgy ment beljebb a pokolba.
Az ördögök: jaj, eget (jaj, ég!) kiáltottak, de rájuk sem hallgatott,
csak ment beljebb s kérdezte:
– Hol van az az Ördög, ki az én atyám írását bírja, míg azt meg nem
kapom, addig nem megyek!
Utoljára elősántikál egy kis fekete Ördög és odaadta az aláírást; de ez
nem volt neki elég, ismét kezdett füstölni és olvasni a szent könyvből.
– Mit akarsz? Mit akarsz? – kiáltották az Ördögök.
– Mutassátok meg azt az ágyat, ahol Mádaj lelke fekszik!
Megmutatták és az csupa beretvából volt; most ismét elkezdett füstölni
és olvasni.
– Mit akarsz még?
– Azt akarom megtudni, mi által szabadul ki Mádaj lelke ebből az ágyból?
Ezt sokáig nem akarták megmondani; de mégis elmondták, hogy:
– Azáltal szabadul ki Mádaj lelke, ha azt a bunkósbotot, mellyel
édesatyját agyonütötte, a legmagasabb kősziklás hegybe beülteti és ezt
napról-napra szájból vitt vízzel addig locsolja, míg alma nem nyől
rajta, csakhogy a vizet térden állva hordja; akkor szabadul ki Mádaj
lelke a beretvás ágyból!
Ezután ment visszafelé; mikor az öreg asszonyhoz ért, elbeszélte, mit
mondtak a pokolban; majd azután hazament s elbeszélte, hogy hol járt és
mint járt. Otthon nem maradt sokáig, hanem elment útazni.
Egyszer elért a legmagasabb hegyre, hol egy ősz embert látott térden
csúszva menni, hogy szájából vizet öntsön a nagy almafa gyökerére. A fán
már ekkor almák voltak. Megismerték egymást s ezután Mádaj ledőlt,
meghalt, az aranyalmák felnyíltak és mindegyikből egy galambocska szállt
ki.
(Ipolyi A. gyüjteményében 43. sz. Hont-Nógrád.)