Egy szegény embert kiküldé neje fáért az erdőbe; de szekere mély sárba
sülyedt, végre egy ember – ki az Ördög volt – megsegíté az alatt a
feltétel alatt, hogy amiről otthon nem tud, az övé legyen.
Mikor a szegény ember hazajött, nagy szomorúságára megtudta, hogy neje
fiat szült, miről ő nem nem tudott, ez hát az Ördögé.
Mikor a hetedik évet elérte a fiú, az Ördögnek kellett volna vinni;
szülei mindig sírtak fölötte; de ő az okát soha meg nem tudhatván, a
szomszédnéhoz ment tudakozni.
A szomszédné cselre tanította, tudniillik: hogy véres hólyagot tegyen a
mellére, bele kést szúrva, meghalást színleljen szüleinek fölötte való
búslakodásokért.
Mikor a fiú szülei síránkozásából megérté, hogy az Ördögnek van ígérve,
azonnal felkelt, hogy ő az Ördöghöz megy, szolgálatát kiállani.
A pokolba ment, hol kötelessége a vaskatlanok alatt való fűtés volt,
melyek födele kinyitásával sokszor szabadítgatott, mire őt is be akarák
vetni.
Szolgálatja éveit kiállva, bérül minden ajánlaton felül egy muzsikát
választott, mely mellett mindenkit megtánczoltatott: a papot, a
rongyást. Végre a bíró megfogatta és fel akarta akasztatni, de utolsó
kegyelmül muzsikálhatván, mindnyáját megtánczoltatta, erre
megkegyelmeztek neki.
(Ipolyi A. gyüjteményében 532. sz. Marczi Angela Csallóköz,
Kis-Udvarnok.)