Egyszer egy obsitos hazamentében éjjel egy fa alá menekült az eső miatt;
a fán egy szűrös ember volt, ki őt megkínálta a szűrével, de a katona
félt elfogadni, odább ment s egyszer csak úgy borult rá a szűr, mintha
az égből dobták volna; azt sem tudta, hogyan, benne találta magát a
szűrben; körültekintett, de senkit sem látott.
Ekkor egy temetőbe vitte az út, itt egy sírba esett be, hol három
asszony rágta saját csecsemője ujját s vele is azt tetették. Azután a
három asszony varangybékává válva, őt marta; a három csecsemő pedig
rögtön óriásokká nyőlt s kardjukkal őt összevagdalták; hanem egy kígyó,
kivel azelőtt jót tett, megszánta, útifűvel s más orvosi füvekkel ismét
összeforrasztotta s álomba merítvén, hazaszállította, hogy egyszerre
csak a falu határában találta magát.
(Ipolyi A. gyüjteményében 3. számú. Csaplár Benedek gyüjt. Szeged.)