Most, a napokban, Debreczenben a nagytemplomban egy mécs háromszor
gyulladt meg magától, hiába oltották el, ismét meggyulladt. Katonaságot
rendeltek oda strázsálni, de a katonák nem tudták, hogy miért rendelték
őket oda. Egy közülük kíváncsi volt megtudni, hogy miért állanak a
nagytemplom körül, bement a templomba.
Amint bement, látta, hogy a szószékben egy ősz, nagy szakállas ember
ült, egy könyvből valamit olvasgatott, előtte pedig a szószék
párkányzatán három csomó valami volt. Amint a katona bemegy, kérdi tőle
az öreg:
– Mért jöttél ide, fiam?
– Szeretném tudni, hogy miért van itt előtted ez a három csomó valami s
mi van abban?
Azt mondja az öreg neki:
– Húzd ki fiam a kardodat s vágd ketté ezt az első csomót, meg fogsz
tudni mindent.
A katona kihúzta a kardját, kettévágta a csomót. Amint kettévágta, nagy
csomó vér ömölt ki belőle.
Erre az öreg azt mondá:
– Lásd, fiam, ez azt jelenti, hogy ebben az esztendőben nagy vérontás
lesz, úgy fog a vér ömleni, hogy még a föld is alig győzi nyelni. Vágd
ketté most a másodikat!
A katona azt is kettévágta s tiszta búza ömölt ki belőle.
Erre azt mondja az öreg:
– Lásd, fiam, ez azt jelenti, hogy annyi búza lesz az idén, hogy le sem
győzitek aratni. Vágd ketté már most a harmadikat is s meg fogod tudni
az egészet!
A katona a harmadikat is kettévágta és egy csomó bankó hullott ki
belőle.
Erre meg azt mondta az öreg:
– Lásd, fiam, ez azt jelenti, hogy bankón, sok bankón váltják meg azt a
sok vért, amelyik ebben az esztendőben úgy fog ömleni, hogy még a föld
is alig győzi nyelni.
(Ipolyi A. gyüjteményében 11. sz. Szabó János gyüjt. Füzes-Gyarmat.)