Volt egyszer a világon, de hogy hol volt, túl volt-e a hetedhétországon,
azt már senki sem tudja, csakhogy elég az hozzá, hogy volt egyszer egy
király, annak volt egy szép fia. Azt mondja egyszer a király a fiúnak:
– Házasodjál meg már, fiam!
– Jól van, királyapám, csak adjon pénzt!
Odaad azután a király négyszáz forintot, de megmondta neki, addig haza
ne jöjjön, míg a griffmadár tojásából kelt leányt feleségének nem hozza.
Elment azután a királyfi; az útban meghallotta, hogy menjen a közellevő
erdőbe, ott van. Bemegy az erdőbe, talál mindjárt fehér, kis házat,
bemegy a pitarba, látja, hogy ott ül egy ember ingben, gatyában. Mondja
azután a királyfi, hogy miért jött.
– Van itt – mondja az ember – egy fán öt tojása egy griffnek, de nem jó
ahhoz olyannak nyúlni, akit nem ismer, mert a griffmadár mindjárt
megöli.
Hanem ő odaadja a királyfinak az ingét, gatyáját, kalapját, úgy azután
leveheti, úgyis most ment el a griffmadár a kútra vízért, mert fel
akarja már törni a tojásokat.
– Hanem úgy adom oda, ha fizet elébb négyszáz forintot.
– Jól van!
Odaadja a királyfi a négyszáz forintot, azzal ráveszi az inget, gatyát,
a kalapot a fejébe teszi, felmász a fára s leveszi mind az öt tojást.
Indul azután nagy örömmel hazafelé; de a parasztember megmondta neki,
hogy addig, míg kútat nem talál, fel ne törje. Mégis nem állhatta meg,
amint elhaladt már egy jó darabon, feltörte a legnagyobbikat, hát kijön
belőle egy gyönyörű szép leány aranyos ruhában s azt mondja:
– Kérek alássan egy kevés vizet!
A királyfi nem adhatott, a szép leány semmivé lett. Igy tört fel négyet.
Hát amint megy, talál egy kútat, feltöri az ötödik tojást, kijön belőle
amazoknál százszorta szebb leány, vizet kért; adott neki a királyfi s
azzal felültette a kútgém fölébe s hazament, hogy majd aranyos hintón,
aranyos szőrű lovakon jönnek érte.
Azalatt, míg odajárt a királyfi, két czigányleány odamegy a kúthoz,
belenéz az egyik, mondja a másiknak:
– Nézd, de szép vagyok, te!
A másik is odamegy, belenéz a kútba, magamagát mondta szépnek, ezen
összevesztek s az egyik hazament panaszkodni, a másik meg símogatta,
illesztgette magát, egyszer csak meg találta rántani a kútgémet, a
griffleány beleesett a kútba s aranyhallá változott. Kapja magát a
czigány, felült annak a helyébe a kútgémre.
Jöttek azután nagy pompával; a királyfi legelől, aranyszőrű paripán,
utána sok úr aranyos hintókon. A királyfi már messziről meglátta, hogy
nem az ül a gémen, akit ő oda felültetett, búsult nagyon, de mégis
hazavitték a czigányleányt. A királyfi az aranyhalat is kihúzatta a
kútból s hazavitte. Lakodalmaztak volna azután, de a királyfinak sehogy
sem volt kedve.
Az aranyhalat a királyfi megtisztíttatta egy asszonnyal, kire
ráparancsolt, hogy a legkisebb része se vesszen el; de
szerencsétlenségből mégis elveszett egy pikkelye, éppen amelyikben a
leány volt s abból egy ágáczfa nyőlt.
A királyfi felesége, a czigányleány beteggé tette magát s azt mondta,
hogy addig meg nem gyógyul, míg abból az ágáczfából neki nyoszolyát nem
csinálnak. Kivágatta a király s csináltatott belőle nyoszolyát, de az
asszony, aki a halat tisztította, a kötőjében egy rakás forgácsot
hazavitt s a sutba lökte.
Egyszer történt, hogy az asszony, mikor evéshez akart fogni, áthívták a
szomszédba, bezárt jól mindent s mikor hazaért, még sem talált az
ételből. Kapja magát másnap ismét főz, felteszi az asztalra, elmegy
hazulról s mikor visszatért, ismét nem talált ételt.
No, majd kilesem, – gondolta magában, másnap ismét főzött s az ajtót
bezárta, de a kulcslyukon leskelődött; egyszer látja, hogy a sutból egy
gyönyörű szép leány jön ki tündöklő ruhában s az egész szoba százszorta
világosabb lett, mint azelőtt volt és hogy az asztalhoz ült és evett. Az
asszony szép csendesen kinyitotta az ajtót, megragadta a leányt s kérte,
hogy legyen az ő leánya. Az asszony szegény volt, nem járatta úgy, ahogy
kellett volna, de akármilyen ruhát vett reá, az aranyos ruha csak
kilátszott.
Igy járt a griff leánya, reggelenkint a tehenet hajtotta ki a csordára,
hazajövet vizet hozott. A királyfi arra lakott, amerre a tehenet a
csordára kellett hajtani s valahányszor arra ment, a királyfi
mindannyiszor kintállt a kapuban, pipázott és csodálkozott, milyen szép
leánya van annak a szegény asszonynak s amellett meg milyen szép aranyos
ruhája van. Egyszer, mikor a tehenet hajtotta, még setétes volt és az
egész útczát bevilágította az aranyos ruhával; ekkor a királyfi magához
hívatta a leányt és a szegény asszonyt s ki kellett nekik vallani az
egész dolgot, hogy volt.
Igy azután a királyfi feleségül vette a griffleányt, a czigányleánynak
pedig az lett a büntetése, hogy egy hordónak az oldalát televerték
szeggel, belelökték s a hordót befenekelték, lófarkára kötötték s ahol a
leggöröngyösebb volt az út, ott meghurczolták s még most is hurczolják,
ha a ló ki nem fáradt.
(Ipolyi A. gyüjteményében 40. sz. Székely Károly gyüjt. Mezőtúr.)