(Az előző sz. változata.)
Egy szegény özvegynek rózsásarczú leánykája volt, ki legnagyobb örömét
virágaiban lelte és szabad idején a tó aranyhalacskáival mulatott.
Boldogsága azonban odalett, mikor apja megházasodván, gonosz özvegyet
vett el. Volt ennek az özvegyasszonynak szinte egy leánya, kinek arczán
tüske nyőlt s a falu Tüskés Katinak hívta. Meglett az irígység. Az
özvegy asszony elkezdte üldözni mostohaleányát, de minél inkább üldözte
a mostoha, annál szebb volt s minél inkább tépte arczáról a rózsákat,
annál inkább virítottak rajta és annál tüskésebb volt Katinak az arcza,
minél inkább csinosítgatta.
Történt, hogy Panninak a bátyja hazajött látogatóba s nagyon
megbosszankodott Panni sanyargatásán, megdorgálta a mostohát, mi még
inkább felingerelte a mostohát, ki ezután oly kegyetlenül bánt Pannival,
hogy ez távozni készült már a háztól.
Amint bátyja visszatért grófjához, arra a kérdésre:
– Mi újság otthon?
Elbeszélte fájdalmát.
Amint az ifjú gróf meghallotta, hogy mily csodaszép, rózsásképű húga
van, azonnal érte küldött. De a mostoha ravaszul saját leányát is
felülteté a kocsira s mikor az aranyhalas tó hídján mentek és Panni
kedves aranyhalacskáinak kenyérmorzsát hányt le, a mostoha a vízbe
taszítá, mire Panni aranykacsává változott.
A mostohaanya a saját leányát vitte el a grófhoz, ki e csalatás miatt
Pistát a kéménybe akasztá.
A mostoha úgy menekült meg, hogy azt hazudta, miszerint a Boszorkányok
bűvölték el az úton tüskésképűvé a leányt.
Panni két éjjel fájdalmas sírással vergődött a gróf ablakán, míg a
harmadik éjjel a gróf lesbe állva, kiszakajtotta egy tollát az
aranykacsának s kebelébe rejté. Ezután az aranykacsa álmaiban jelent meg
neki éjjente, míg végre megfogta, mire leány alakját vette fel és
kivallá a titkot és a hálás aranyhalaktól kapott varázsszerekkel életre
támasztotta Pistát.
Ezután meglett a házasság, lakolt a mostoha és Tüskés Kata; Panni pedig
érdeme szerint boldog lett.
(Ipolyi A. gyüjteményében 514. sz. Csaplár Benedek gyüjt.)