Egyszer, mikor még Krisztus urunk a földön járt, volt egy özvegyember,
ennek volt egy fija és egy leánya; volt egy özvegyasszony is, ennek csak
egy leánya volt.
Az ember az asszonyt elvette, mivel pedig az asszony az ember
gyermekeivel rosszul bánt, a fiú elment szolgálni a királyhoz.
Az ember leányát a mostoha kiküldé kevés sajttal és száraz kenyérrel a
kertet őrizni, amint őrizte a kertet, arra ment Krisztus urunk szent
Péterrel koldus képében s alamizsnát kértek.
Mivel a leány utolsó falatját odaadta, azt kérdezte szent Péter Krisztus
urunktól:
– Mester, mit adjunk e jó leánynak?
Jézus azt felelte:
– Ha lép: sarkáról arany pattogjon, ha sír: szeméből gyöngy hulljon, ha
nevet: rózsa nyíljék ajkáról és még hétszerte szebb legyen, mint mostan!
– mi teljesült is.
Ekkor az irígy mostoha saját leányát is kiküldé, de mivel nem könyörült
a koldus képében megjelent Jézuson és szent Péteren, szent Péter azt
kérdezte Krisztus urunktól:
– Mester, mivel büntessük meg e gonosz leányt?
Jézus azt felelte:
– Vasvilla hulljon sarkáról: ha lép, béka hulljon szeméből: ha sír, tűz
jöjjön a szádból: ha nevetsz! – Ez is teljesült.
Hogy az ember leánya aranyt hullajtott a sarkáról, gazdagok lettek.
Ekkor a fiú eljött húgáért, kit mostohájával s egy szekrénnyel, melyben
a leány ruhája volt, hintón vitt el.
Útközben visszanézett a fiú s húgát figyelmeztette, hogy öltözzön fel:
– Öltözz föl, húgom!
A leány nem hallotta, mit mondott a testvére, mostohájától kérdezé:
– Mit mondott bátyám?
– Azt, – felelte a banya – hogy szúrd ki az egyik szemed! – s kiszúrta a
leánynak az egyik szemét.
A fiú megint visszanézett s másodszor is mondá:
– Öltözz föl, húgom!
A leány ismét nem hallá s mostoháját kérdezé:
– Mit mondott bátyám?
– Azt, – felelte a banya – hogy a másik szemed is szúrjam ki!
Kiszúrta a leány másik szemét is s a kocsiból kilökte, leányát pedig,
kit a szekrénybe eldugott, kivette.
Elértek a királyhoz, a fiú azonnal megismerte, hogy nem az ő húga, a
leányt anyjával hazakergette.
A húga nagy nehezen eltapogatott egy kertésznéhez, kinek sok aranyat
adott, hogy szerezze vissza neki a szemét.
A kertészné éppen a mostohával találkozott össze, ki az aranyakért nem
csak a két szemét adta oda, hanem kenőcsöt is a gyógyításhoz.
Mikor a leány szeme meggyógyult, elment bátyjához s a királyfi feleségül
vette.
Azután boldogul éltek s ha meg nem haltak, most is élnek; aki őket látni
kívánja, kérdezze meg a vakot, az az útat megmutatja.
(Ipolyi A. gyüjteményében 726. sz. Wéber Károly gyüjt. Szeged.)