Egy asszonynak két leánya volt, édes és mostoha.
A mostohát világba küldte, sütött neki hamuból pogácsát útra.
Ez egy erdőben egy házikóra talált, a házikóban pedig egy cziczka és
kakaska laktak, ezek evegették a pogácsáját. S valahányszor kértek,
adott nekik, mindig azt mondták:
– Jó tettedért jót várhatsz!
Éjféltájban zörgettek az ajtón az Ördögök s ilyképen szóltak:
– Tányér talpam, loncsos farkam, szép lány mátkám, nyisd ki az ajtót!
– Jaj, édes cziczkám, kakaskám, mit feleljek?
– Majd felelünk mi érted!
Háromszor szóltak az Ördögök, a cziczka és kakaska ugyanannyiszor azt
felelte, hogy addig nem nyitja meg a leány az ajtót, míg vásznat nem
szőnnek, drága ruhákat nem hoznak. Az Ördögök mindent hoztak. Mikor már
be kellett volna jönni az Ördögöknek, a kakaska elkukoríkolta magát s
mivel a kakasszónak ilyen hatalma van, az Ördögök szurokká váltak. A
mostohaleány ekként megszabadult, a drágasággal hazament.
Az édesleány megirígylé a sok holmit, az anya még jobban, elküldé tehát
őt is, sütött neki zsíros, töpörtős pogácsát s ez szinte odaért.
A cziczka és kakaska szinte kért tőle:
– Jó tettedért jót várj!
De ez eltaszigálta őket.
Az Ördögök is eljöttek:
– Tányér talpam, loncsos farkam, szép lány mátkám, nyisd ki az ajtót!
– Jaj, cziczkám, mit feleljek?
– Eb adjon tanácsot! Nem adtál kalácsot!
Harmadszor is mondták az Ördögök, ekkor berohantak, szétbonczolták,
bélét a létrákra terigették, arczát kivicsorítva az ablakba tették,
lábát a kemenczébe, mintha tapasztott volna.
Az anyja jött meglátogatni harmadnapra leányát, megörült messziről, mert
a beleket fonalaknak nézte s úgy látta, hogy leánya az ablakból kinevet;
mikor bement, azt hitte, hogy leánya tapasztással van elfoglalva; de
csalódott.
(Ipolyi A. gyüjteményében 18. sz. Pajor István gyüjt. Nyék.)