Hol volt, hol nem volt, volt a világon egy király, ki sétálni menvén,
egy asszonnyal találkozott, ki leányát verte, kitől kérdezte:
– Miért üti?
Azt felelte, hogy minden kendert fel akar fonyni.
– No, – mond a királyfi – én elveszem! és elvette.
Háborúba menvén, azt hagyta meg nejének, hogy szobavászont egy hét alatt
megfonjon! A királyné búsulva ment a templomba, hogy mit tegyen? Kérdé
egy vén banyától, kivel megegyezett, hogy a banya megfonja a kendert,
amiért a királyné ha a nevét ki nem találja, övé lesz a kender.
A királyné öccse egy hegy előtt menvén, hallotta, mikor énekelték:
– Fonyunk, fonyunk királynénak, majd a mijenk lesz, nevem ki nem
találja, pedig csak e név: Turánka.
A fiú elmondá nénjének, ki azután a banya nevét kitalálta; miért is
bosszúból a ház tetejét a banya elvitte; de a királyné férje
hazajövetelére megkészítette s ezentúl boldogul éltek.
(Ipolyi A. gyüjteményében 464. számú gyüjt. Wéber Károly Szeged.)