Egy leánynak azt javasolták, hogyha sok mátkára akar szert tenni, menjen
a temetőbe s főzzön halálfejet. Ez megszerezvén, estére föltette egy
vasfazékba s főzte. Minél jobban közeledett az éjféli tizenkét óra,
annál jobban hitt valakit (a halálfej) a vasfazékban, mondván:
– Jere, jere!
Tizenkét óra után egyszerre erős koczogás után felszólalt valaki az
ajtónál, mondván:
– Tenyerem, talpam, mátkám, szép lány, nyisd ki az ajtót!
A leány pedig felelt reá:
– Nem nyitom, még nekem egy láda szép ruhát nem hozol!
Ismét egy kis vártatva, miután a láda ruha a kürtőből lezuhant volna,
megjelent és az előbb mondottat ismételte.
A leány most egy láda aranypénzt kívánt. Ezt is meghozván, ismét kérte
az ajtó felnyitását; de a leány három ágyravaló dunnát kért. Harmadszor
is meghozta, amit kért, ezután beeresztette a leány, kivel fejében
kerestetett s elaludt. A leány a holt koponyájától megijedvén, a faluba
szaladt s egy házba ment, hol mécs világított, itt egy kiterített holtat
találván, a kályha megé bújt. Minthogy pedig az ajtót becsukta maga
után, a holt nem jöhetett be, azért kívülről kiáltott:
– Holt, holtnak nyisd ki az ajtót!
Mire a kiterített az egyik lábát lebocsájtotta; másodszor is kiabált,
ekkor a kiterített a másik lábát bocsájtotta le; mikor harmadszor
kiabált, a kiterített fölemelkedvén, bebocsájtotta. Meglátván a leányt,
vitte magával a temetőbe s be is viszi a sírba, ha a kakas meg nem
szólal; de megszólalt, mert a holtak órájának vége volt. Erre a leány
megszabadult, a pénzen házat vett magának s gazdag özvegy maradt.
(Ipolyi A. gyüjteményében 146. sz. Nyitra.)